Psalms 74
1 Maschil of Asaph. Why, O God, hast Thou cast us off for ever? Why doth Thine anger smoke against the flock of Thy pasture?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Remember Thy congregation, which Thou hast gotten of old, which Thou hast redeemed to be the tribe of Thine inheritance; and mount Zion, wherein Thou hast dwelt.
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Lift up Thy steps because of the perpetual ruins, even all the evil that the enemy hath done in the sanctuary.
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Thine adversaries have roared in the midst of Thy meeting-place; they have set up their own signs for signs.
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 It seemed as when men wield upwards axes in a thicket of trees.
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 And now all the carved work thereof together they strike down with hatchet and hammers.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 They have set Thy sanctuary on fire; they have profaned the dwelling-place of Thy name even to the ground.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 They said in their heart: 'Let us make havoc of them altogether'; they have burned up all the meeting-places of God in the land.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 We see not our signs; there is no more any prophet; neither is there among us any that knoweth how long.
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 How long, O God, shall the adversary reproach? Shall the enemy blaspheme Thy name for ever?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Why withdrawest Thou Thy hand, even Thy right hand? Draw it out of Thy bosom and consume them.
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 Yet God is my King of old, working salvation in the midst of the earth.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Thou didst break the sea in pieces by Thy strength; Thou didst shatter the heads of the sea-monsters in the waters.
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Thou didst crush the heads of leviathan, Thou gavest him to be food to the folk inhabiting the wilderness.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Thou didst cleave fountain and brook; Thou driedst up ever-flowing rivers.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 Thine is the day, Thine also the night; Thou hast established luminary and sun.
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 Thou hast set all the borders of the earth; Thou hast made summer and winter.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Remember this, how the enemy hath reproached the LORD, and how a base people have blasphemed Thy name.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 O deliver not the soul of Thy turtle-dove unto the wild beast; forget not the life of Thy poor for ever.
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Look upon the covenant; for the dark places of the land are full of the habitations of violence.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 O let not the oppressed turn back in confusion; let the poor and needy praise Thy name.
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Arise, O God, plead Thine own cause; remember Thy reproach all the day at the hand of the base man.
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Forget not the voice of Thine adversaries, the tumult of those that rise up against Thee which ascendeth continually.
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
