Psalms 69
1 For the Leader; upon Shoshannim. A Psalm of David. Save me, O God; for the waters are come in even unto the soul.
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 I am sunk in deep mire, where there is no standing; I am come into deep waters, and the flood overwhelmeth me.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 I am weary of my crying; my throat is dried; mine eyes fail while I wait for my God.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 They that hate me without a cause are more than the hairs of my head; they that would cut me off, being mine enemies wrongfully, are many; should I restore that which I took not away?
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 O God, Thou knowest my folly; and my trespasses are not hid from Thee.
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 Let not them that wait for Thee be ashamed through me, O Lord GOD of hosts; let not those that seek Thee be brought to confusion through me, O God of Israel.
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 Because for Thy sake I have borne reproach; confusion hath covered my face.
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 I am become a stranger unto my brethren, and an alien unto my mother's children.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 Because zeal for Thy house hath eaten me up, and the reproaches of them that reproach Thee are fallen upon me.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 And I wept with my soul fasting, and that became unto me a reproach.
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 I made sackcloth also my garment, and I became a byword unto them.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 They that sit in the gate talk of me; and I am the song of the drunkards.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 But as for me, let my prayer be unto Thee, O LORD, in an acceptable time; O God, in the abundance of Thy mercy, answer me with the truth of Thy salvation.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Deliver me out of the mire, and let me not sink; let me be delivered from them that hate me, and out of the deep waters.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Let not the waterflood overwhelm me, neither let the deep swallow me up; and let not the pit shut her mouth upon me.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Answer me, O LORD, for Thy mercy is good; according to the multitude of Thy compassions turn Thou unto me.
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 And hide not Thy face from Thy servant; for I am in distress; answer me speedily.
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Draw nigh unto my soul, and redeem it; ransom me because of mine enemies.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 Thou knowest my reproach, and my shame, and my confusion; mine adversaries are all before Thee.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 Reproach hath broken my heart; and I am sore sick; and I looked for some to show compassion, but there was none; and for comforters, but I found none.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 Yea, they put poison into my food; and in my thirst they gave me vinegar to drink.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 Let their table before them become a snare; and when they are in peace, let it become a trap.
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 Let their eyes be darkened, that they see not; and make their loins continually to totter.
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Pour out Thine indignation upon them, and let the fierceness of Thine anger overtake them.
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 Let their encampment be desolate; let none dwell in their tents.
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 For they persecute him whom Thou hast smitten; and they tell of the pain of those whom Thou hast wounded.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Add iniquity unto their iniquity; and let them not come into Thy righteousness.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 Let them be blotted out of the book of the living, and not be written with the righteous.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 But I am afflicted and in pain; let Thy salvation, O God, set me up on high.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 I will praise the name of God with a song, and will magnify Him with thanksgiving.
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 And it shall please the LORD better than a bullock that hath horns and hoofs.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 The humble shall see it, and be glad; ye that seek after God, let your heart revive.
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 For the LORD hearkeneth unto the needy, and despiseth not His prisoners.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 Let heaven and earth praise Him, the seas, and every thing that moveth therein.
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 For God will save Zion, and build the cities of Judah; and they shall abide there, and have it in possession.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 The seed also of His servants shall inherit it; and they that love His name shall dwell therein.
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
