Psalms 44
1 For the Leader; a Psalm of the sons of Korah. Maschil. O God, we have heard with our ears, our fathers have told us; a work Thou didst in their days, in the days of old.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Thou with Thy hand didst drive out the nations, and didst plant them in; Thou didst break the peoples, and didst spread them abroad.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 For not by their own sword did they get the land in possession, neither did their own arm save them; but Thy right hand, and Thine arm, and the light of Thy countenance, because Thou wast favourable unto them.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Thou art my King, O God; command the salvation of Jacob.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Through Thee do we push down our adversaries; through Thy name do we tread them under that rise up against us.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 For I trust not in my bow, neither can my sword save me.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 But Thou hast saved us from our adversaries, and hast put them to shame that hate us.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 In God have we gloried all the day, and we will give thanks unto Thy name for ever. (Selah)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Yet Thou hast cast off, and brought us to confusion; and goest not forth with our hosts.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Thou makest us to turn back from the adversary; and they that hate us spoil at their will.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Thou hast given us like sheep to be eaten; and hast scattered us among the nations.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Thou sellest Thy people for small gain, and hast not set their prices high.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Thou makest us a taunt to our neighbours, a scorn and a derision to them that are round about us.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Thou makest us a byword among the nations, a shaking of the head among the peoples.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 All the day is my confusion before me, and the shame of my face hath covered me,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 For the voice of him that taunteth and blasphemeth; by reason of the enemy and the revengeful.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 All this is come upon us; yet have we not forgotten Thee, neither have we been false to Thy covenant.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Our heart is not turned back, neither have our steps declined from Thy path;
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 Though Thou hast crushed us into a place of jackals, and covered us with the shadow of death.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 If we had forgotten the name of our God, or spread forth our hands to a strange god;
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 Would not God search this out? For He knoweth the secrets of the heart.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Nay, but for Thy sake are we killed all the day; we are accounted as sheep for the slaughter.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Awake, why sleepest Thou, O Lord? Arouse Thyself, cast not off for ever.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Wherefore hidest Thou Thy face, and forgettest our affliction and our oppression?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 For our soul is bowed down to the dust; our belly cleaveth unto the earth.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Arise for our help, and redeem us for Thy mercy's sake.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
