Psalms 39

1 For the Leader, for Jeduthun. A Psalm of David. I said: 'I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue; I will keep a curb upon my mouth, while the wicked is before me.'

Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

2 I was dumb with silence; I held my peace, had no comfort; and my pain was held in check.

Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

3 My heart waxed hot within me; while I was musing, the fire kindled; then spoke I with my tongue:

Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

4 'LORD, make me to know mine end, and the measure of my days, what it is; let me know how short-lived I am.

Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

5 Behold, Thou hast made my days as hand-breadths; and mine age is as nothing before Thee; surely every man at his best estate is altogether vanity. (Selah)

Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)

6 Surely man walketh as a mere semblance; surely for vanity they are in turmoil; he heapeth up riches, and knoweth not who shall gather them.

Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

7 And now, Lord, what wait I for? My hope, it is in Thee.

Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

8 Deliver me from all my transgressions; make me not the reproach of the base.

Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

9 I am dumb, I open not my mouth; because Thou hast done it.

Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

10 Remove Thy stroke from off me; I am consumed by the blow of Thy hand.

Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

11 With rebukes dost Thou chasten man for iniquity, and like a moth Thou makest his beauty to consume away; surely every man is vanity. (Selah)

Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)

12 Hear my prayer, O LORD, and give ear unto my cry; keep not silence at my tears; for I am a stranger with Thee, a sojourner, as all my fathers were.

Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

13 Look away from me, that I may take comfort, before I go hence, and be no more.'

Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!