Psalms 2

1 Why are the nations in an uproar? And why do the peoples mutter in vain?

Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,

2 The kings of the earth stand up, and the rulers take counsel together, against the LORD, and against His anointed:

összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?

3 'Let us break their bands asunder, and cast away their cords from us.'

Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!

4 He that sitteth in heaven laugheth, the Lord hath them in derision.

Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,

5 Then will He speak unto them in His wrath, and affright them in His sore displeasure:

akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:

6 'Truly it is I that have established My king upon Zion, My holy mountain.'

Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –

7 I will tell of the decree: the LORD said unto me: 'Thou art My son, this day have I begotten thee.

Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.

8 Ask of Me, and I will give the nations for thine inheritance, and the ends of the earth for thy possession.

Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;

9 Thou shalt break them with a rod of iron; thou shalt dash them in pieces like a potter's vessel.'

majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!

10 Now therefore, O ye kings, be wise; be admonished, ye judges of the earth.

Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;

11 Serve the LORD with fear, and rejoice with trembling.

szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.

12 Do homage in purity, lest He be angry, and ye perish in the way, when suddenly His wrath is kindled. Happy are all they that take refuge in Him.

Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!