Psalms 102
1 A Prayer of the afflicted, when he fainteth, and poureth out his complaint before the LORD. O LORD, hear my prayer, and let my cry come unto Thee.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Hide not Thy face from me in the day of my distress; incline Thine ear unto me; in the day when I call answer me speedily.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 For my days are consumed like smoke, and my bones are burned as a hearth.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 My heart is smitten like grass, and withered; for I forget to eat my bread.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 By reason of the voice of my sighing my bones cleave to my flesh.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 I am like a pelican of the wilderness; I am become as an owl of the waste places.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 I watch, and am become like a sparrow that is alone upon the housetop.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Mine enemies taunt me all the day; they that are mad against me do curse by me.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 For I have eaten ashes like bread, and mingled my drink with weeping,
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 Because of Thine indignation and Thy wrath; for Thou hast taken me up, and cast me away.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 My days are like a lengthening shadow; and I am withered like grass.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 But Thou, O LORD, sittest enthroned for ever; and Thy name is unto all generations.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Thou wilt arise, and have compassion upon Zion; for it is time to be gracious unto her, for the appointed time is come.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 For Thy servants take pleasure in her stones, and love her dust.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 So the nations will fear the name of the LORD, and all the kings of the earth Thy glory;
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 When the LORD hath built up Zion, when He hath appeared in His glory;
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 When He hath regarded the prayer of the destitute, and hath not despised their prayer.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 This shall be written for the generation to come; and a people which shall be created shall praise the LORD.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 For He hath looked down from the height of His sanctuary; from heaven did the LORD behold the earth;
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 To hear the groaning of the prisoner; to loose those that are appointed to death;
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 That men may tell of the name of the LORD in Zion, and His praise in Jerusalem;
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 When the peoples are gathered together, and the kingdoms, to serve the LORD.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 He weakened my strength in the way; He shortened my days.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 I say: 'O my God, take me not away in the midst of my days, Thou whose years endure throughout all generations.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Of old Thou didst lay the foundation of the earth; and the heavens are the work of Thy hands.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 They shall perish, but Thou shalt endure; yea, all of them shall wax old like a garment; as a vesture shalt Thou change them, and they shall pass away;
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 But Thou art the selfsame, and Thy years shall have no end.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 The children of Thy servants shall dwell securely, and their seed shall be established before Thee.'
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
