Proverbs 5
1 My son, attend unto my wisdom; incline thine ear to my understanding;
Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2 That thou mayest preserve discretion, and that thy lips may keep knowledge.
hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3 For the lips of a strange woman drop honey, and her mouth is smoother than oil;
Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4 But her end is bitter as wormwood, sharp as a two-edged sword.
de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
6 Lest she should walk the even path of life, her ways wander, but she knoweth it not.
az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7 Now therefore, O ye children, hearken unto me, and depart not from the words of my mouth.
Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8 Remove thy way far from her, and come not nigh the door of her house;
Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9 Lest thou give thy vigour unto others, and thy years unto the cruel;
Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10 Lest strangers be filled with thy strength, and thy labours be in the house of an alien;
nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11 And thou moan, when thine end cometh, when thy flesh and thy body are consumed,
Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12 And say: 'How have I hated instruction, and my heart despised reproof;
és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13 Neither have I hearkened to the voice of my teachers, nor inclined mine ear to them that instructed me!
és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14 I was well nigh in all evil in the midst of the congregation and assembly.'
Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15 Drink waters out of thine own cistern, and running waters out of thine own well.
Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16 Let thy springs be dispersed abroad, and courses of water in the streets.
Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17 Let them be only thine own, and not strangers' with thee.
Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18 Let thy fountain be blessed; and have joy of the wife of thy youth.
Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19 A lovely hind and a graceful doe, let her breasts satisfy thee at all times; with her love be thou ravished always.
Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20 Why then wilt thou, my son, be ravished with a strange woman, and embrace the bosom of an alien?
hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21 For the ways of man are before the eyes of the LORD, and He maketh even all his paths.
Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22 His own iniquities shall ensnare the wicked, and he shall be holden with the cords of his sin.
Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23 He shall die for lack of instruction; and in the greatness of his folly he shall reel.
Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
