Lamentations 5
1 Remember, O LORD, what is come upon us; behold, and see our reproach.
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
2 Our inheritance is turned unto strangers, our houses unto aliens.
Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
3 We are become orphans and fatherless, our mothers are as widows.
Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
4 We have drunk our water for money; our wood cometh to us for price.
Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
5 To our very necks we are pursued; we labour, and have no rest.
Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
6 We have given the hand to Egypt, and to Assyria, to have bread enough;
Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers have sinned, and are not; and we have borne their iniquities.
Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
8 Servants rule over us; there is none to deliver us out of their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
9 We get our bread with the peril of our lives because of the sword of the wilderness.
Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
10 Our skin is hot like an oven because of the burning heat of famine.
Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
11 They have ravished the women in Zion, the maidens in the cities of Judah.
Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
12 Princes are hanged up by their hand; the faces of elders are not honoured.
Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
13 The young men have borne the mill, and the children have stumbled under the wood.
Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
14 The elders have ceased from the gate, the young men from their music.
Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
15 The joy of our heart is ceased; our dance is turned into mourning.
Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
16 The crown is fallen from our head; woe unto us! for we have sinned.
Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
17 For this our heart is faint, for these things our eyes are dim;
Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
18 For the mountain of Zion, which is desolate, the foxes walk upon it.
Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
19 Thou, O LORD, art enthroned for ever, Thy throne is from generation to generation.
Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
20 Wherefore dost Thou forget us for ever, and forsake us so long time?
Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
21 Turn Thou us unto Thee, O LORD, and we shall be turned; renew our days as of old.
Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
22 Thou canst not have utterly rejected us, and be exceeding wroth against us!
Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
