Lamentations 3
1 I am the man that hath seen affliction by the rod of His wrath.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 He hath led me and caused me to walk in darkness and not in light.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Surely against me He turneth His hand again and again all the day.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 My flesh and my skin hath He worn out; He hath broken my bones.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 He hath builded against me, and compassed me with gall and travail.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 He hath made me to dwell in dark places, as those that have been long dead.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 He hath hedged me about, that I cannot go forth; He hath made my chain heavy.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Yea, when I cry and call for help, He shutteth out my prayer.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 He hath enclosed my ways with hewn stone, He hath made my paths crooked.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 He is unto me as a bear lying in wait, as a lion in secret places.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 He hath turned aside my ways, and pulled me in pieces; He hath made me desolate.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 He hath bent His bow, and set me as a mark for the arrow.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 He hath caused the arrows of His quiver to enter into my reins.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 I am become a derision to all my people, and their song all the day.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 He hath filled me with bitterness, He hath sated me with wormwood.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 He hath also broken my teeth with gravel stones, He hath made me to wallow in ashes.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 And my soul is removed far off from peace, I forgot prosperity.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 And I said: 'My strength is perished, and mine expectation from the LORD.'
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Remember mine affliction and mine anguish, the wormwood and the gall.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 My soul hath them still in remembrance, and is bowed down within me.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 This I recall to my mind, therefore have I hope.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Surely the LORD'S mercies are not consumed, surely His compassions fail not.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 They are new every morning; great is Thy faithfulness.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 'The LORD is my portion', saith my soul; 'Therefore will I hope in Him.'
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 The LORD is good unto them that wait for Him, to the soul that seeketh Him.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 It is good that a man should quietly wait for the salvation of the LORD.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 It is good for a man that he bear the yoke in his youth.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Let him sit alone and keep silence, because He hath laid it upon him.
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Let him put his mouth in the dust, if so be there may be hope.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Let him give his cheek to him that smiteth him, let him be filled full with reproach.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 For the Lord will not cast off for ever.
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 For though He cause grief, yet will He have compassion according to the multitude of His mercies.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 For He doth not afflict willingly, nor grieve the children of men.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 To crush under foot all the prisoners of the earth,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 To turn aside the right of a man before the face of the Most High,
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 To subvert a man in his cause, the Lord approveth not.
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Who is he that saith, and it cometh to pass, when the Lord commandeth it not?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Out of the mouth of the Most High proceedeth not evil and good?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Wherefore doth a living man complain, a strong man because of his sins?
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Let us search and try our ways, and return to the LORD.
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Let us lift up our heart with our hands unto God in the heavens.
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 We have transgressed and have rebelled; Thou hast not pardoned.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Thou hast covered with anger and pursued us; Thou hast slain unsparingly.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Thou hast covered Thyself with a cloud, so that no prayer can pass through.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Thou hast made us as the offscouring and refuse in the midst of the peoples.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 All our enemies have opened their mouth wide against us.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Terror and the pit are come upon us, desolation and destruction.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Mine eye runneth down with rivers of water, for the breach of the daughter of my people.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Mine eye is poured out, and ceaseth not, without any intermission,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 Till the LORD look forth, and behold from heaven.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Mine eye affected my soul, because of all the daughters of my city.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 They have chased me sore like a bird, that are mine enemies without cause.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 They have cut off my life in the dungeon, and have cast stones upon me.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Waters flowed over my head; I said: 'I am cut off.'
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 I called upon Thy name, O LORD, Out of the lowest dungeon.
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Thou heardest my voice; hide not Thine ear at my sighing, at my cry.
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Thou drewest near in the day that I called upon Thee; Thou saidst: 'Fear not.'
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 O Lord, Thou hast pleaded the causes of my soul; Thou hast redeemed my life.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 O LORD, Thou hast seen my wrong; judge Thou my cause.
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Thou hast seen all their vengeance and all their devices against me.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Thou hast heard their taunt, O LORD, and all their devices against me;
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 The lips of those that rose up against me, and their muttering against me all the day.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Behold Thou their sitting down, and their rising up; I am their song.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Thou wilt render unto them a recompense, O LORD, according to the work of their hands.
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Thou wilt give them hardness of heart, Thy curse unto them.
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Thou wilt pursue them in anger, and destroy them from under the heavens of the LORD.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
