Job 6
1 Then Job answered and said:
Felelt Jób és mondta:
2 Oh that my vexation were but weighed, and my calamity laid in the balances altogether!
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 For now it would be heavier than the sand of the seas; therefore are my words broken.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 For the arrows of the Almighty are within me, the poison whereof my spirit drinketh up; the terrors of God do set themselves in array against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Doth the wild ass bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Can that which hath no savour be eaten without salt? or is there any taste in the juice of mallows?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 My soul refuseth to touch them; they are as the sickness of my flesh.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 Oh that I might have my request, and that God would grant me the thing that I long for!
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 Even that it would please God to crush me; that He would let loose His hand, and cut me off!
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 Then should I yet have comfort; yea, I would exult in pain, though He spare not; for I have not denied the words of the Holy One.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 What is my strength, that I should wait? and what is mine end, that I should be patient?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brass?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Is it that I have no help in me, and that sound wisdom is driven quite from me?
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 To him that is ready to faint kindness is due from his friend, even to him that forsaketh the fear of the Almighty.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 My brethren have dealt deceitfully as a brook, as the channel of brooks that overflow,
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 Which are black by reason of the ice, and wherein the snow hideth itself;
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 What time they wax warm, they vanish, when it is hot, they are consumed out of their place.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 The paths of their way do wind, they go up into the waste, and are lost.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 The caravans of Tema looked, the companies of Sheba waited for them —
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 They were ashamed because they had hoped; they came thither, and were confounded.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 For now ye are become His; ye see a terror, and are afraid.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Did I say: 'Give unto me'? or: 'Offer a present for me of your substance'?
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 or: 'Deliver me from the adversary's hand'? or: 'Redeem me from the hand of the oppressors'?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Teach me, and I will hold my peace; and cause me to understand wherein I have erred.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 How forcible are words of uprightness! But what doth your arguing argue?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 Do ye hold words to be an argument, but the speeches of one that is desperate to be wind?
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 Yea, ye would cast lots upon the fatherless, and dig a pit for your friend.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 Now therefore be pleased to look upon me; for surely I shall not lie to your face.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Return, I pray you, let there be no injustice; yea, return again, my cause is righteous.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 Is there injustice on my tongue? Cannot my taste discern crafty devices?
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
