< Job 41 >

1 Canst thou draw out leviathan with a fish-hook? or press down his tongue with a cord?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Canst thou put a ring into his nose? or bore his jaw through with a hook?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Will he make many supplications unto thee? or will he speak soft words unto thee?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Will he make a covenant with thee, that thou shouldest take him for a servant for ever?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Wilt thou play with him as with a bird? Or wilt thou bind him for thy maidens?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Will the bands of fishermen make a banquet of him? Will they part him among the merchants?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Canst thou fill his skin with barbed irons? or his head with fish-spears?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Lay thy hand upon him; think upon the battle, thou wilt do so no more.
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Behold, the hope of him is in vain; shall not one be cast down even at the sight of him?
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 None is so fierce that dare stir him up; who then is able to stand before Me?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Who hath given Me anything beforehand, that I should repay him? Whatsoever is under the whole heaven is Mine.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 Would I keep silence concerning his boastings, or his proud talk, or his fair array of words?
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Who can uncover the face of his garment? Who shall come within his double bridle?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Who can open the doors of his face? Round about his teeth is terror.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 His scales are his pride, shut up together as with a close seal.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 One is so near to another, that no air can come between them.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 They are joined one to another; they stick together, that they cannot be sundered.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 His sneezings flash forth light, and his eyes are like the eyelids of the morning.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Out of his mouth go burning torches, and sparks of fire leap forth.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Out of his nostrils goeth smoke, as out of a seething pot and burning rushes.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 His breath kindleth coals, and a flame goeth out of his mouth.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 In his neck abideth strength, and dismay danceth before him.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 The flakes of his flesh are joined together; they are firm upon him; they cannot be moved.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 His heart is as firm as a stone; yea, firm as the nether millstone.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 When he raiseth himself up, the mighty are afraid; by reason of despair they are beside themselves.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 If one lay at him with the sword, it will not hold; nor the spear, the dart, nor the pointed shaft.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 He esteemeth iron as straw, and brass as rotten wood.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 The arrow cannot make him flee; slingstones are turned with him into stubble.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Clubs are accounted as stubble; he laugheth at the rattling of the javelin.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Sharpest potsherds are under him; he spreadeth a threshing-sledge upon the mire.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 He maketh the deep to boil like a pot; he maketh the sea like a seething mixture.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 He maketh a path to shine after him; one would think the deep to be hoary.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 Upon earth there is not his like, who is made to be fearless.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 He looketh at all high things; he is king over all the proud beasts.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.

< Job 41 >