Job 41
1 Canst thou draw out leviathan with a fish-hook? or press down his tongue with a cord?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 Canst thou put a ring into his nose? or bore his jaw through with a hook?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 Will he make many supplications unto thee? or will he speak soft words unto thee?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 Will he make a covenant with thee, that thou shouldest take him for a servant for ever?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 Wilt thou play with him as with a bird? Or wilt thou bind him for thy maidens?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 Will the bands of fishermen make a banquet of him? Will they part him among the merchants?
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 Canst thou fill his skin with barbed irons? or his head with fish-spears?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Lay thy hand upon him; think upon the battle, thou wilt do so no more.
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 Behold, the hope of him is in vain; shall not one be cast down even at the sight of him?
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 None is so fierce that dare stir him up; who then is able to stand before Me?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 Who hath given Me anything beforehand, that I should repay him? Whatsoever is under the whole heaven is Mine.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 Would I keep silence concerning his boastings, or his proud talk, or his fair array of words?
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 Who can uncover the face of his garment? Who shall come within his double bridle?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 Who can open the doors of his face? Round about his teeth is terror.
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 His scales are his pride, shut up together as with a close seal.
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 One is so near to another, that no air can come between them.
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 They are joined one to another; they stick together, that they cannot be sundered.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 His sneezings flash forth light, and his eyes are like the eyelids of the morning.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 Out of his mouth go burning torches, and sparks of fire leap forth.
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 Out of his nostrils goeth smoke, as out of a seething pot and burning rushes.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 His breath kindleth coals, and a flame goeth out of his mouth.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 In his neck abideth strength, and dismay danceth before him.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 The flakes of his flesh are joined together; they are firm upon him; they cannot be moved.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 His heart is as firm as a stone; yea, firm as the nether millstone.
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 When he raiseth himself up, the mighty are afraid; by reason of despair they are beside themselves.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 If one lay at him with the sword, it will not hold; nor the spear, the dart, nor the pointed shaft.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 He esteemeth iron as straw, and brass as rotten wood.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 The arrow cannot make him flee; slingstones are turned with him into stubble.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 Clubs are accounted as stubble; he laugheth at the rattling of the javelin.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 Sharpest potsherds are under him; he spreadeth a threshing-sledge upon the mire.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 He maketh the deep to boil like a pot; he maketh the sea like a seething mixture.
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 He maketh a path to shine after him; one would think the deep to be hoary.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 Upon earth there is not his like, who is made to be fearless.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 He looketh at all high things; he is king over all the proud beasts.
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
