Job 4
1 Then answered Eliphaz the Temanite, and said:
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 If one venture a word unto thee, wilt thou be weary? But who can withhold himself from speaking?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Behold, thou hast instructed many, and thou hast strengthened the weak hands.
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Thy words have upholden him that was falling, and thou hast strengthened the feeble knees.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 But now it is come upon thee, and thou art weary; it toucheth thee, and thou art affrighted.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Is not thy fear of God thy confidence, and thy hope the integrity of thy ways?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Remember, I pray thee, who ever perished, being innocent? Or where were the upright cut off?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 According as I have seen, they that plow iniquity, and sow mischief, reap the same.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 By the breath of God they perish, and by the blast of His anger are they consumed.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 The lion roareth, and the fierce lion howleth — yet the teeth of the young lions are broken.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 The old lion perisheth for lack of prey, and the whelps of the lioness are scattered abroad.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Now a word was secretly brought to me, and mine ear received a whisper thereof.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falleth on men,
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Fear came upon me, and trembling, and all my bones were made to shake.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Then a spirit passed before my face, that made the hair of my flesh to stand up.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 It stood still, but I could not discern the appearance thereof; a form was before mine eyes; I heard a still voice:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 'Shall mortal man be just before God? Shall a man be pure before his Maker?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Behold, He putteth no trust in His servants, and His angels He chargeth with folly;
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 How much more them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed before the moth!
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Betwixt morning and evening they are shattered; they perish for ever without any regarding it.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Is not their tent-cord plucked up within them? They die, and that without wisdom.'
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
