Job 39
1 Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? Or canst thou mark when the hinds do calve?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Canst thou number the months that they fulfil? Or knowest thou the time when they bring forth?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 They bow themselves, they bring forth their young, they cast out their fruit.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Their young ones wax strong, they grow up in the open field; they go forth, and return not again.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Who hath sent out the wild ass free? Or who hath loosed the bands of the wild ass?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Whose house I have made the wilderness, and the salt land his dwelling-place.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 He scorneth the tumult of the city, neither heareth he the shoutings of the driver.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 The range of the mountains is his pasture, and he searcheth after every green thing.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Will the wild-ox be willing to serve thee? Or will he abide by thy crib?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Canst thou bind the wild-ox with his band in the furrow? Or will he harrow the valleys after thee?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Wilt thou trust him, because his strength is great? Or wilt thou leave thy labour to him?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Wilt thou rely on him, that he will bring home thy seed, and gather the corn of thy threshing-floor?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 The wing of the ostrich beateth joyously; but are her pinions and feathers the kindly stork's?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 For she leaveth her eggs on the earth, and warmeth them in dust,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 And forgetteth that the foot may crush them, or that the wild beast may trample them.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 She is hardened against her young ones, as if they were not hers; though her labour be in vain, she is without fear;
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Because God hath deprived her of wisdom, neither hath He imparted to her understanding.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 When the time cometh, she raiseth her wings on high, and scorneth the horse and his rider.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Hast thou given the horse his strength? Hast thou clothed his neck with fierceness?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Hast thou made him to leap as a locust? The glory of his snorting is terrible.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 He paweth in the valley, and rejoiceth in his strength; he goeth out to meet the clash of arms.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 He mocketh at fear, and is not affrighted; neither turneth he back from the sword.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 The quiver rattleth upon him, the glittering spear and the javelin.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 He swalloweth the ground with storm and rage; neither believeth he that it is the voice of the horn.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 As oft as he heareth the horn he saith: 'Ha, ha!' and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Doth the hawk soar by thy wisdom, and stretch her wings toward the south?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Doth the vulture mount up at thy command, and make her nest on high?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 She dwelleth and abideth on the rock, upon the crag of the rock, and the stronghold.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 From thence she spieth out the prey; her eyes behold it afar off.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Her young ones also suck up blood; and where the slain are, there is she.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
