Job 39
1 Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? Or canst thou mark when the hinds do calve?
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
2 Canst thou number the months that they fulfil? Or knowest thou the time when they bring forth?
számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
3 They bow themselves, they bring forth their young, they cast out their fruit.
Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
4 Their young ones wax strong, they grow up in the open field; they go forth, and return not again.
Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
5 Who hath sent out the wild ass free? Or who hath loosed the bands of the wild ass?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
6 Whose house I have made the wilderness, and the salt land his dwelling-place.
Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
7 He scorneth the tumult of the city, neither heareth he the shoutings of the driver.
nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
8 The range of the mountains is his pasture, and he searcheth after every green thing.
a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
9 Will the wild-ox be willing to serve thee? Or will he abide by thy crib?
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
10 Canst thou bind the wild-ox with his band in the furrow? Or will he harrow the valleys after thee?
Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
11 Wilt thou trust him, because his strength is great? Or wilt thou leave thy labour to him?
Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
12 Wilt thou rely on him, that he will bring home thy seed, and gather the corn of thy threshing-floor?
Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
13 The wing of the ostrich beateth joyously; but are her pinions and feathers the kindly stork's?
A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
14 For she leaveth her eggs on the earth, and warmeth them in dust,
Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
15 And forgetteth that the foot may crush them, or that the wild beast may trample them.
s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
16 She is hardened against her young ones, as if they were not hers; though her labour be in vain, she is without fear;
keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
17 Because God hath deprived her of wisdom, neither hath He imparted to her understanding.
mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
18 When the time cometh, she raiseth her wings on high, and scorneth the horse and his rider.
A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
19 Hast thou given the horse his strength? Hast thou clothed his neck with fierceness?
Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
20 Hast thou made him to leap as a locust? The glory of his snorting is terrible.
Ugráltatod-e mint a sáskát?
21 He paweth in the valley, and rejoiceth in his strength; he goeth out to meet the clash of arms.
Fenséges tüsszögése – rettenet.
22 He mocketh at fear, and is not affrighted; neither turneth he back from the sword.
Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
23 The quiver rattleth upon him, the glittering spear and the javelin.
Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
24 He swalloweth the ground with storm and rage; neither believeth he that it is the voice of the horn.
tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
25 As oft as he heareth the horn he saith: 'Ha, ha!' and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
26 Doth the hawk soar by thy wisdom, and stretch her wings toward the south?
A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
27 Doth the vulture mount up at thy command, and make her nest on high?
avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
28 She dwelleth and abideth on the rock, upon the crag of the rock, and the stronghold.
Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
29 From thence she spieth out the prey; her eyes behold it afar off.
onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
30 Her young ones also suck up blood; and where the slain are, there is she.
fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
