Job 32
1 So these three men ceased to answer Job, because he was righteous in his own eyes.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 Then was kindled the wrath of Elihu the son of Barachel the Buzite, of the family of Ram; against Job was his wrath kindled, because he justified himself rather than God.
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 Also against his three friends was his wrath kindled, because they had found no answer, and yet had condemned Job.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Now Elihu had waited to speak unto Job, because they were older than he.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 And when Elihu saw that there was no answer in the mouth of these three men, his wrath was kindled.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 And Elihu the son of Barachel the Buzite answered and said: I am young, and ye are very old; wherefore I held back, and durst not declare you mine opinion.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 I said: 'Days should speak, and multitude of years should teach wisdom.'
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 But it is a spirit in man, and the breath of the Almighty, that giveth them understanding.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 It is not the great that are wise, nor the aged that discern judgment.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Therefore I say: 'Hearken to me; I also will declare mine opinion.'
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Behold, I waited for your words, I listened for your reasons, whilst ye searched out what to say.
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 Yea, I attended unto you, and, behold, there was none that convinced Job, or that answered his words, among you.
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Beware lest ye say: 'We have found wisdom; God may vanquish him, not man!'
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 For he hath not directed his words against me; neither will I answer him with your speeches.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 They are amazed, they answer no more; words are departed from them.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 And shall I wait, because they speak not, because they stand still, and answer no more?
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 I also will answer my part, I also will declare mine opinion.
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 For I am full of words; the spirit within me constraineth me.
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Behold, mine inwards are as wine which hath no vent; like new wine-skins which are ready to burst.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 I will speak, that I may find relief; I will open my lips and answer.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Let me not, I pray you, respect any man's person; neither will I give flattering titles unto any man.
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 For I know not to give flattering titles; else would my Maker soon take me away.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
