Job 31
1 I made a covenant with mine eyes; how then should I look upon a maid?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 For what would be the portion of God from above, and the heritage of the Almighty from on high?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Is it not calamity to the unrighteous, and disaster to the workers of iniquity?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Doth not He see my ways, and count all my steps?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 If I have walked with vanity, and my foot hath hasted to deceit —
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Let me be weighed in a just balance, that God may know mine integrity —
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 If my step hath turned out of the way, and my heart walked after mine eyes, and if any spot hath cleaved to my hands;
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 Then let me sow, and let another eat; yea, let the produce of my field be rooted out.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 If my heart have been enticed unto a woman, and I have lain in wait at my neighbour's door;
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 Then let my wife grind unto another, and let others bow down upon her.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 For that were a heinous crime; yea, it were an iniquity to be punished by the judges.
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 For it is a fire that consumeth unto destruction, and would root out all mine increase.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 If I did despise the cause of my man-servant, or of my maid-servant, when they contended with me —
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 What then shall I do when God riseth up? And when He remembereth, what shall I answer Him?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Did not He that made me in the womb make him? And did not One fashion us in the womb?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 If I have withheld aught that the poor desired, or have caused the eyes of the widow to fail;
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 Or have eaten my morsel myself alone, and the fatherless hath not eaten thereof —
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 Nay, from my youth he grew up with me as with a father, and I have been her guide from my mother's womb.
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 If I have seen any wanderer in want of clothing, or that the needy had no covering;
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 If his loins have not blessed me, and if he were not warmed with the fleece of my sheep;
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 If I have lifted up my hand against the fatherless, because I saw my help in the gate;
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 Then let my shoulder fall from the shoulder-blade, and mine arm be broken from the bone.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 For calamity from God was a terror to me, and by reason of His majesty I could do nothing.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 If I have made gold my hope, and have said to the fine gold: 'Thou art my confidence';
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 If I rejoiced because my wealth was great, and because my hand had gotten much;
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 If I beheld the sun when it shined, or the moon walking in brightness;
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 And my heart hath been secretly enticed, and my mouth hath kissed my hand;
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 This also were an iniquity to be punished by the judges; for I should have lied to God that is above.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 If I rejoiced at the destruction of him that hated me, or exulted when evil found him —
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 Yea, I suffered not my mouth to sin by asking his life with a curse.
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 If the men of my tent said not: 'Who can find one that hath not been satisfied with his meat?'
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 The stranger did not lodge in the street; my doors I opened to the roadside.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 If after the manner of men I covered my transgressions, by hiding mine iniquity in my bosom —
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 Because I feared the great multitude, and the most contemptible among families terrified me, so that I kept silence, and went not out of the door.
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Oh that I had one to hear me! — Lo, here is my signature, let the Almighty answer me — and that I had the indictment which mine adversary hath written!
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Surely I would carry it upon my shoulder; I would bind it unto me as a crown.
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 I would declare unto him the number of my steps; as a prince would I go near unto him.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 If my land cry out against me, and the furrows thereof weep together;
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 If I have eaten the fruits thereof without money, or have caused the tillers thereof to be disappointed —
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Let thistles grow instead of wheat, and noisome weeds instead of barley. The words of Job are ended.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
