Job 3
1 After this opened Job his mouth, and cursed his day.
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 And Job spoke, and said:
Megszólalt Jób és mondta:
3 Let the day perish wherein I was born, and the night wherein it was said: 'A man-child is brought forth.'
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 Let that day be darkness; let not God inquire after it from above, neither let the light shine upon it.
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 Let darkness and the shadow of death claim it for their own; let a cloud dwell upon it; let all that maketh black the day terrify it.
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 As for that night, let thick darkness seize upon it; let it not rejoice among the days of the year; let it not come into the number of the months.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 Lo, let that night be desolate; let no joyful voice come therein.
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 Let them curse it that curse the day, who are ready to rouse up leviathan.
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 Let the stars of the twilight thereof be dark; let it look for light, but have none; neither let it behold the eyelids of the morning;
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 Because it shut not up the doors of my mother's womb, nor hid trouble from mine eyes.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Why died I not from the womb? Why did I not perish at birth?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 Why did the knees receive me? And wherefore the breasts, that I should suck?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 For now should I have lain still and been quiet; I should have slept; then had I been at rest —
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 With kings and counsellors of the earth, who built up waste places for themselves;
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 Or with princes that had gold, who filled their houses with silver;
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Or as a hidden untimely birth I had not been; as infants that never saw light.
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 There the wicked cease from troubling; and there the weary are at rest.
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 There the prisoners are at ease together; they hear not the voice of the taskmaster.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 The small and great are there alike; and the servant is free from his master.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Wherewith is light given to him that is in misery, and life unto the bitter in soul —
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 Who long for death, but it cometh not; and dig for it more than for hid treasures;
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 Who rejoice unto exultation, and are glad, when they can find the grave? —
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 To a man whose way is hid, and whom God hath hedged in?
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 For my sighing cometh instead of my food, and my roarings are poured out like water.
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 For the thing which I did fear is come upon me, and that which I was afraid of hath overtaken me.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 I was not at ease, neither was I quiet, neither had I rest; but trouble came.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
