Job 23

1 Then Job answered and said:

Felele pedig Jób, és monda:

2 Even to-day is my complaint bitter; my hand is become heavy because of my groaning.

Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

3 Oh that I knew where I might find Him, that I might come even to His seat!

Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

4 I would order my cause before Him, and fill my mouth with arguments.

Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

5 I would know the words which He would answer me, and understand what He would say unto me.

Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

6 Would He contend with me in His great power? Nay; but He would give heed unto me.

Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

7 There the upright might reason with Him; so should I be delivered for ever from my Judge.

Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

8 Behold, I go forward, but He is not there, and backward, but I cannot perceive Him;

Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.

9 On the left hand, when He doth work, but I cannot behold Him, He turneth Himself to the right hand, but I cannot see Him.

Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.

10 For He knoweth the way that I take; when He hath tried me, I shall come forth as gold.

De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

11 My foot hath held fast to His steps, His way have I kept, and turned not aside.

Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.

12 I have not gone back from the commandment of His lips; I have treasured up the words of His mouth more than my necessary food.

Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

13 But He is at one with Himself, and who can turn Him? And what His soul desireth, even that He doeth.

Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

14 For He will perform that which is appointed for me; and many such things are with Him.

Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.

15 Therefore am I affrighted at His presence; when I consider, I am afraid of Him.

Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.

16 Yea, God hath made my heart faint, and the Almighty hath affrighted me;

Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

17 Because I was not cut off before the darkness, neither did He cover the thick darkness from my face.

Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!