Job 22
1 Then answered Eliphaz the Temanite, and said:
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Can a man be profitable unto God? Or can he that is wise be profitable unto Him?
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3 Is it any advantage to the Almighty, that thou art righteous? Or is it gain to Him, that thou makest thy ways blameless?
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 Is it for thy fear of Him that He reproveth thee, that He entereth with thee into judgment?
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5 Is not thy wickedness great? And are not thine iniquities without end?
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 For thou hast taken pledges of thy brother for nought, and stripped the naked of their clothing.
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Thou hast not given water to the weary to drink, and thou hast withholden bread from the hungry.
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 And as a mighty man, who hath the earth, and as a man of rank, who dwelleth in it,
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9 Thou hast sent widows away empty, and the arms of the fatherless have been broken.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Therefore snares are round about thee, and sudden dread affrighted thee,
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Or darkness, that thou canst not see, and abundance of waters cover thee.
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Is not God in the height of heaven? And behold the topmost of the stars, how high they are!
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 And thou sayest: 'What doth God know? Can He judge through the dark cloud?
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Thick clouds are a covering to Him, that He seeth not; and He walketh in the circuit of heaven.'
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Wilt thou keep the old way which wicked men have trodden?
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 Who were snatched away before their time, whose foundation was poured out as a stream;
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 Who said unto God: 'Depart from us'; and what could the Almighty do unto them?
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Yet He filled their houses with good things — but the counsel of the wicked is far from me.
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19 The righteous saw it, and were glad, and the innocent laugh them to scorn:
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20 'Surely their substance is cut off, and their abundance the fire hath consumed.'
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21 Acquaint now thyself with Him, and be at peace; thereby shall thine increase be good.
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22 Receive, I pray thee, instruction from His mouth, and lay up His words in thy heart.
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23 If thou return to the Almighty, thou shalt be built up — if thou put away unrighteousness far from thy tents,
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24 And lay thy treasure in the dust, and the gold of Ophir among the stones of the brooks;
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 And the Almighty be thy treasure, and precious silver unto thee;
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Then surely shalt thou have thy delight in the Almighty, and shalt lift up thy face unto God.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Thou shalt make thy prayer unto Him, and He will hear thee, and thou shalt pay thy vows;
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Thou shalt also decree a thing, and it shall be established unto thee, and light shall shine upon thy ways.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 When they cast thee down, thou shalt say: 'There is lifting up'; for the humble person He saveth.
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30 He delivereth him that is innocent, yea, thou shalt be delivered through the cleanness of thy hands.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
