Job 21
1 Then Job answered and said:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Hear diligently my speech; and let this be your consolations.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Suffer me, that I may speak; and after that I have spoken, mock on.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 As for me, is my complaint to man? Or why should I not be impatient?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Turn unto me, and be astonished, and lay your hand upon your mouth.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Even when I remember I am affrighted, and horror hath taketh hold on my flesh.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Wherefore do the wicked live, become old, yea, wax mighty in power?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Their seed is established in their sight with them, and their offspring before their eyes.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Their houses are safe, without fear, neither is the rod of God upon them.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Their bull gendereth, and faileth not; their cow calveth, and casteth not her calf.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 They send forth their little ones like a flock, and their children dance.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 They sing to the timbrel and harp, and rejoice at the sound of the pipe.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Yet they said unto God: 'Depart from us; for we desire not the knowledge of Thy ways.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 What is the Almighty, that we should serve Him? And what profit should we have, if we pray unto Him?' —
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Lo, their prosperity is not in their hand; the counsel of the wicked is far from me.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 How oft is it that the lamp of the wicked is put out? that their calamity cometh upon them? that He distributeth pains in His anger?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 That they are as stubble before the wind, and as chaff that the storm stealeth away?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 'God layeth up his iniquity for his children!' — let Him recompense it unto himself, that he may know it.
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Let his own eyes see his destruction, and let him drink of the wrath of the Almighty.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 For what pleasure hath he in his house after him? seeing the number of his months is determined.
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Shall any teach God knowledge? seeing it is He that judgeth those that are high.
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 One dieth in his full strength, being wholly at ease and quiet;
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 His pails are full of milk, and the marrow of his bones is moistened.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 And another dieth in bitterness of soul, and hath never tasted of good.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 They lie down alike in the dust, and the worm covereth them.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Behold, I know your thoughts, and the devices which ye wrongfully imagine against me.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 For ye say: 'Where is the house of the prince? And where is the tent wherein the wicked dwelt?'
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Have ye not asked them that go by the way; and will ye misdeem their tokens,
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 That the evil man is reserved to the day of calamity, that they are led forth to the day of wrath?
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 But who shall declare his way to his face? And who shall repay him what he hath done?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 For he is borne to the grave, and watch is kept over his tomb.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 The clods of the valley are sweet unto him, and all men draw after him, as there were innumerable before him.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 How then comfort ye me in vain? And as for your answers, there remaineth only faithlessness?
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
