Job 21
1 Then Job answered and said:
Felelt Jób és mondta:
2 Hear diligently my speech; and let this be your consolations.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Suffer me, that I may speak; and after that I have spoken, mock on.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 As for me, is my complaint to man? Or why should I not be impatient?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Turn unto me, and be astonished, and lay your hand upon your mouth.
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Even when I remember I am affrighted, and horror hath taketh hold on my flesh.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Wherefore do the wicked live, become old, yea, wax mighty in power?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Their seed is established in their sight with them, and their offspring before their eyes.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Their houses are safe, without fear, neither is the rod of God upon them.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Their bull gendereth, and faileth not; their cow calveth, and casteth not her calf.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 They send forth their little ones like a flock, and their children dance.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 They sing to the timbrel and harp, and rejoice at the sound of the pipe.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 Yet they said unto God: 'Depart from us; for we desire not the knowledge of Thy ways.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 What is the Almighty, that we should serve Him? And what profit should we have, if we pray unto Him?' —
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Lo, their prosperity is not in their hand; the counsel of the wicked is far from me.
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 How oft is it that the lamp of the wicked is put out? that their calamity cometh upon them? that He distributeth pains in His anger?
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 That they are as stubble before the wind, and as chaff that the storm stealeth away?
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 'God layeth up his iniquity for his children!' — let Him recompense it unto himself, that he may know it.
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Let his own eyes see his destruction, and let him drink of the wrath of the Almighty.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 For what pleasure hath he in his house after him? seeing the number of his months is determined.
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Shall any teach God knowledge? seeing it is He that judgeth those that are high.
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 One dieth in his full strength, being wholly at ease and quiet;
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 His pails are full of milk, and the marrow of his bones is moistened.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 And another dieth in bitterness of soul, and hath never tasted of good.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 They lie down alike in the dust, and the worm covereth them.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Behold, I know your thoughts, and the devices which ye wrongfully imagine against me.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 For ye say: 'Where is the house of the prince? And where is the tent wherein the wicked dwelt?'
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Have ye not asked them that go by the way; and will ye misdeem their tokens,
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 That the evil man is reserved to the day of calamity, that they are led forth to the day of wrath?
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 But who shall declare his way to his face? And who shall repay him what he hath done?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 For he is borne to the grave, and watch is kept over his tomb.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 The clods of the valley are sweet unto him, and all men draw after him, as there were innumerable before him.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 How then comfort ye me in vain? And as for your answers, there remaineth only faithlessness?
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
