Job 15
1 Then answered Eliphaz the Temanite, and said:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Should a wise man make answer with windy knowledge, and fill his belly with the east wind?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Should he reason with unprofitable talk, or with speeches wherewith he can do no good?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Yea, thou doest away with fear, and impairest devotion before God.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 For thine iniquity teacheth thy mouth, and thou choosest the tongue of the crafty.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Thine own mouth condemneth thee, and not I; yea, thine own lips testify against thee.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Art thou the first man that was born? Or wast thou brought forth before the hills?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Dost thou hearken in the council of God? And dost thou restrain wisdom to thyself?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 What knowest thou, that we know not? What understandest thou, which is not in us?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 With us are both the gray-headed and the very aged men, much older than thy father.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Are the consolations of God too small for thee, and the word that dealeth gently with thee?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Why doth thy heart carry thee away? And why do thine eyes wink?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 That thou turnest thy spirit against God, and lettest such words go out of thy mouth.
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 What is man, that he should be clean? And he that is born of a woman, that he should be righteous?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Behold, He putteth no trust in His holy ones; yea, the heavens are not clean in His sight.
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 How much less one that is abominable and impure, man who drinketh iniquity like water!
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 I will tell thee, hear thou me; and that which I have seen I will declare —
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 Which wise men have told from their fathers, and have not hid it;
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 Unto whom alone the land was given, and no stranger passed among them.
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 The wicked man travaileth with pain all his days, even the number of years that are laid up for the oppressor.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 A sound of terrors is in his ears: in prosperity the destroyer shall come upon him.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 He believeth not that he shall return out of darkness, and he is waited for of the sword.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 He wandereth abroad for bread: 'Where is it?' He knoweth that the day of darkness is ready at his hand.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Distress and anguish overwhelm him; they prevail against him, as a king ready to the battle.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Because he hath stretched out his hand against God, and behaveth himself proudly against the Almighty;
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 He runneth upon him with a stiff neck, with the thick bosses of his bucklers.
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Because he hath covered his face with his fatness, and made collops of fat on his loins;
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 And he hath dwelt in desolate cities, in houses which no man would inhabit, which were ready to become heaps.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 He shall not be rich, neither shall his substance continue, neither shall their produce bend to the earth.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 He shall not depart out of darkness; the flame shall dry up his branches, and by the breath of His mouth shall he go away.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Let him not trust in vanity, deceiving himself; for vanity shall be his recompense.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 It shall be accomplished before his time, and his branch shall not be leafy.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 He shall shake off his unripe grape as the vine, and shall cast off his flower as the olive.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 For the company of the godless shall be desolate, and fire shall consume the tents of bribery.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 They conceive mischief, and bring forth iniquity, and their belly prepareth deceit.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
