Job 13
1 Lo, mine eye hath seen all this, mine ear hath heard and understood it.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 What ye know, do I know also; I am not inferior unto you.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Notwithstanding I would speak to the Almighty, and I desire to reason with God.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 But ye are plasterers of lies, ye are all physicians of no value.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Oh that ye would altogether hold your peace! and it would be your wisdom.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Hear now my reasoning, and hearken to the pleadings of my lips.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Will ye speak unrighteously for God, and talk deceitfully for Him?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Will ye show Him favour? Will ye contend for God?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Would it be good that He should search you out? Or as one mocketh a man, will ye mock Him?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 He will surely reprove you, if ye do secretly show favour.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Shall not His majesty terrify you, and His dread fall upon you?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Your memorials shall be like unto ashes, your eminences to eminences of clay.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hold your peace, let me alone, that I may speak, and let come on me what will.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Wherefore? I will take my flesh in my teeth, and put my life in my hand.
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Though He slay me, yet will I trust in Him; but I will argue my ways before Him.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 This also shall be my salvation, that a hypocrite cannot come before Him.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hear diligently my speech, and let my declaration be in your ears.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Behold now, I have ordered my cause; I know that I shall be justified.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Who is he that will contend with me? For then would I hold my peace and die.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Only do not two things unto me, then will I not hide myself from Thee:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Withdraw Thy hand far from me; and let not Thy terror make me afraid.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Then call Thou, and I will answer; or let me speak, and answer Thou me.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 How many are mine iniquities and sins? Make me to know my transgression and my sin.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Wherefore hidest Thou Thy face, and holdest me for Thine enemy?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Wilt Thou harass a driven leaf? And wilt Thou pursue the dry stubble?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 That Thou shouldest write bitter things against me, and make me to inherit the iniquities of my youth.
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Thou puttest my feet also in the stocks, and lookest narrowly unto all my paths; Thou drawest Thee a line about the soles of my feet;
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Though I am like a wine-skin that consumeth, like a garment that is moth-eaten.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
