Job 10
1 My soul is weary of my life; I will give free course to my complaint; I will speak in the bitterness of my soul.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 I will say unto God: Do not condemn me; make me know wherefore Thou contendest with me.
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 Is it good unto Thee that Thou shouldest oppress, that Thou shouldest despise the work of Thy hands, and shine upon the counsel of the wicked?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 Hast Thou eyes of flesh? or seest Thou as man seeth?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 Are Thy days as the days of man, or Thy years as a man's days,
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 That Thou inquirest after mine iniquity, and searchest after my sin,
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 Although Thou knowest that I shall not be condemned; and there is none that can deliver out of Thy hand?
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 Thy hands have framed me and fashioned me together round about; yet Thou dost destroy me!
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Remember, I beseech Thee, that Thou hast fashioned me as clay; and wilt Thou bring me into dust again?
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Hast Thou not poured me out as milk, and curdled me like cheese?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 Thou hast clothed me with skin and flesh, and knit me together with bones and sinews.
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Thou hast granted me life and favour, and Thy providence hath preserved my spirit.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 Yet these things Thou didst hide in Thy heart; I know that this is with Thee;
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 If I sin, then Thou markest me, and Thou wilt not acquit me from mine iniquity.
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 If I be wicked, woe unto me; and if I be righteous, yet shall I not lift up my head — being filled with ignominy and looking upon mine affliction.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 And if it exalt itself, Thou huntest me as a lion; and again Thou showest Thyself marvellous upon me.
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 Thou renewest Thy witnesses against me, and increasest Thine indignation upon me; host succeeding host against me.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 Wherefore then hast Thou brought me forth out of the womb? Would that I had perished, and no eye had seen me!
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 I should have been as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 Are not my days few? Cease then, and let me alone, that I may take comfort a little,
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 Before I go whence I shall not return, even to the land of darkness and of the shadow of death;
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 A land of thick darkness, as darkness itself; a land of the shadow of death, without any order, and where the light is as darkness.
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
