Job 10
1 My soul is weary of my life; I will give free course to my complaint; I will speak in the bitterness of my soul.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 I will say unto God: Do not condemn me; make me know wherefore Thou contendest with me.
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 Is it good unto Thee that Thou shouldest oppress, that Thou shouldest despise the work of Thy hands, and shine upon the counsel of the wicked?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 Hast Thou eyes of flesh? or seest Thou as man seeth?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 Are Thy days as the days of man, or Thy years as a man's days,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 That Thou inquirest after mine iniquity, and searchest after my sin,
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 Although Thou knowest that I shall not be condemned; and there is none that can deliver out of Thy hand?
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Thy hands have framed me and fashioned me together round about; yet Thou dost destroy me!
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Remember, I beseech Thee, that Thou hast fashioned me as clay; and wilt Thou bring me into dust again?
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Hast Thou not poured me out as milk, and curdled me like cheese?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Thou hast clothed me with skin and flesh, and knit me together with bones and sinews.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Thou hast granted me life and favour, and Thy providence hath preserved my spirit.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Yet these things Thou didst hide in Thy heart; I know that this is with Thee;
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 If I sin, then Thou markest me, and Thou wilt not acquit me from mine iniquity.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 If I be wicked, woe unto me; and if I be righteous, yet shall I not lift up my head — being filled with ignominy and looking upon mine affliction.
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 And if it exalt itself, Thou huntest me as a lion; and again Thou showest Thyself marvellous upon me.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 Thou renewest Thy witnesses against me, and increasest Thine indignation upon me; host succeeding host against me.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 Wherefore then hast Thou brought me forth out of the womb? Would that I had perished, and no eye had seen me!
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 I should have been as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Are not my days few? Cease then, and let me alone, that I may take comfort a little,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 Before I go whence I shall not return, even to the land of darkness and of the shadow of death;
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 A land of thick darkness, as darkness itself; a land of the shadow of death, without any order, and where the light is as darkness.
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
