Psalms 77
1 For the excellent musician Ieduthun. A Psalme committed to Asaph. My voyce came to God, when I cryed: my voyce came to God, and he heard me.
a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
2 In the day of my trouble I sought ye Lord: my sore ranne and ceased not in the night: my soule refused comfort.
Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
3 I did thinke vpon God, and was troubled: I praied, and my spirit was full of anguish. (Selah)
Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
4 Thou keepest mine eyes waking: I was astonied and could not speake.
Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
5 Then I considered the daies of olde, and the yeeres of ancient time.
Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
6 I called to remembrance my song in the night: I communed with mine owne heart, and my spirit searched diligently.
Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
7 Will the Lord absent him selfe for euer? and will he shewe no more fauour?
Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
8 Is his mercie cleane gone for euer? doeth his promise faile for euermore?
Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
9 Hath God forgotten to be mercifull? hath he shut vp his teder mercies in displeasure? (Selah)
Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
10 And I sayde, This is my death: yet I remembred the yeeres of the right hand of the most High.
Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
11 I remembred the workes of the Lord: certainely I remembred thy wonders of olde.
Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
12 I did also meditate all thy woorkes, and did deuise of thine actes, saying,
elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
13 Thy way, O God, is in the Sanctuarie: who is so great a God as our God!
Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
14 Thou art ye God that doest wonders: thou hast declared thy power among the people.
Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
15 Thou hast redeemed thy people with thine arme, euen the sonnes of Iaakob and Ioseph. (Selah)
Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
16 The waters sawe thee, O God: the waters sawe thee, and were afraide: yea, the depths trembled.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
17 The cloudes powred out water: the heauens gaue a sounde: yea, thine arrowes went abroade.
Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
18 The voyce of thy thunder was rounde about: the lightnings lightened the worlde: the earth trembled and shooke.
hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
19 Thy way is in the Sea, and thy paths in the great waters, and thy footesteps are not knowen.
Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
20 Thou diddest leade thy people like sheepe by the hand of Moses and Aaron.
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
