Psalms 74
1 A Psalme to give instruction, committed to Asaph. O God, why hast thou put vs away for euer? why is thy wrath kindled against the sheepe of thy pasture?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Thinke vpon thy Congregation, which thou hast possessed of olde, and on the rod of thine inheritance, which thou hast redeemed, and on this mount Zion, wherein thou hast dwelt.
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Lift vp thy strokes, that thou mayest for euer destroy euery enemie that doeth euill to the Sanctuarie.
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Thine aduersaries roare in the middes of thy Congregation, and set vp their banners for signes.
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 He that lifted the axes vpon the thicke trees, was renowmed, as one, that brought a thing to perfection:
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 But nowe they breake downe the carued worke thereof with axes and hammers.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 They haue cast thy Sanctuarie into the fire, and rased it to the grounde, and haue defiled the dwelling place of thy Name.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 They saide in their hearts, Let vs destroy them altogether: they haue burnt all the Synagogues of God in the land.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 We see not our signes: there is not one Prophet more, nor any with vs that knoweth howe long.
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 O God, howe long shall the aduersarie reproche thee? shall the enemie blaspheme thy Name for euer?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Why withdrawest thou thine hand, euen thy right hand? drawe it out of thy bosome, and consume them.
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 Euen God is my King of olde, working saluation in the middes of the earth.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Thou didest deuide the sea by thy power: thou brakest the heads of the dragons in the waters.
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Thou brakest the head of Liuiathan in pieces, and gauest him to be meate for the people in wildernesse.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Thou brakest vp the fountaine and riuer: thou dryedst vp mightie riuers.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 The day is thine, and the night is thine: thou hast prepared the light and the sunne.
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 Thou hast set all the borders of the earth: thou hast made summer and winter.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Remember this, that the enemie hath reproched the Lord, and the foolish people hath blasphemed thy Name.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Giue not the soule of thy turtle doue vnto the beast, and forget not the Congregation of thy poore for euer.
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Consider thy couenant: for the darke places of the earth are full of the habitations of the cruell.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 Oh let not the oppressed returne ashamed, but let the poore and needie prayse thy Name.
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Arise, O God: mainteine thine owne cause: remember thy dayly reproche by the foolish man.
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Forget not the voyce of thine enemies: for the tumult of them, that rise against thee, ascendeth continually.
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
