Psalms 27
1 A Psalme of David. The Lord is my light and my saluation, whom shall I feare? the Lord is the strength of my life, of whome shall I be afraide?
Dávidé. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
2 When the wicked, euen mine enemies and my foes came vpon mee to eate vp my flesh; they stumbled and fell.
Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el.
3 Though an hoste pitched against me, mine heart should not be afraide: though warre be raised against me, I will trust in this.
Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.
4 One thing haue I desired of the Lord, that I will require, euen that I may dwell in the house of the Lord all the dayes of my life, to beholde the beautie of the Lord, and to visite his Temple.
Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
5 For in the time of trouble hee shall hide mee in his Tabernacle: in the secrete place of his pauillion shall he hide me, and set me vp vpon a rocke.
Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
6 And nowe shall hee lift vp mine head aboue mine enemies rounde about mee: therefore wil I offer in his Tabernacle sacrifices of ioy: I wil sing and praise the Lord.
Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
7 Hearken vnto my voyce, O Lord, when I crie: haue mercie also vpon mee and heare mee.
Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
8 When thou saidest, Seeke ye my face, mine heart answered vnto thee, O Lord, I will seeke thy face.
Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
9 Hide not therefore thy face from mee, nor cast thy seruat away in displeasure: thou hast bene my succour: leaue me not, neither forsake mee, O God of my saluation.
Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
10 Though my father and my mother shoulde forsake me, yet the Lord will gather me vp.
Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
11 Teache mee thy way, O Lord, and leade me in a right path, because of mine enemies.
Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
12 Giue me not vnto the lust of mine aduersaries: for there are false witnesses risen vp against me, and such as speake cruelly.
Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
13 I should haue fainted, except I had beleeued to see the goodnes of the Lord in the land of the liuing.
Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
14 Hope in the Lord: be strong, and he shall comfort thine heart, and trust in the Lord.
Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
