Psalms 147
1 Praise ye the Lord, for it is good to sing vnto our God: for it is a pleasant thing, and praise is comely.
Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2 The Lord doth builde vp Ierusalem, and gather together the dispersed of Israel.
Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3 He healeth those that are broken in heart, and bindeth vp their sores.
Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4 He counteth the nomber of the starres, and calleth them all by their names.
számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5 Great is our Lord, and great is his power: his wisdome is infinite.
Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6 The Lord relieueth the meeke, and abaseth the wicked to the ground.
Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7 Sing vnto the Lord with prayse: sing vpon the harpe vnto our God,
Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8 Which couereth the heauen with cloudes, and prepareth raine for the earth, and maketh the grasse to growe vpon the mountaines:
A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Which giueth to beasts their foode, and to the yong rauens that crie.
megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10 He hath not pleasure in the strength of an horse, neither delighteth he in the legs of man.
Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11 But the Lord deliteth in them that feare him, and attende vpon his mercie.
Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12 Prayse the Lord, O Ierusalem: prayse thy God, O Zion.
Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13 For he hath made the barres of thy gates strong, and hath blessed thy children within thee.
Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14 He setteth peace in thy borders, and satisfieth thee with the floure of wheate.
Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15 He sendeth foorth his commandement vpon earth, and his worde runneth very swiftly.
ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16 He giueth snowe like wooll, and scattereth the hoare frost like ashes.
ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17 He casteth foorth his yce like morsels: who can abide the colde thereof?
dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18 He sendeth his worde and melteth them: he causeth his winde to blowe, and the waters flowe.
Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19 He sheweth his word vnto Iaakob, his statutes and his iudgements vnto Israel.
Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20 He hath not dealt so with euery nation, neither haue they knowen his iudgements. Prayse ye the Lord.
Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
