< Psalms 130 >
1 A song of degrees. Out of the deepe places haue I called vnto thee, O Lord.
Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
2 Lord, heare my voyce: let thine eares attend to the voyce of my prayers.
Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
3 If thou, O Lord, straightly markest iniquities, O Lord, who shall stand?
Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
4 But mercie is with thee, that thou mayest be feared.
Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
5 I haue waited on the Lord: my soule hath waited, and I haue trusted in his worde.
Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
6 My soule waiteth on the Lord more then the morning watch watcheth for the morning.
Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
7 Let Israel waite on the Lord: for with the Lord is mercie, and with him is great redemption.
Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
8 And he shall redeeme Israel from all his iniquities.
Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.