Psalms 102
1 A prayer of the afflicted, when he shall be in distresse, and pour forth his meditation before the Lord. O Lord, heare my prayer, and let my crye come vnto thee.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Hide not thy face from me in the time of my trouble: incline thine eares vnto me: when I call, make haste to heare me.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 For my dayes are consumed like smoke, and my bones are burnt like an herthe.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Mine heart is smitten and withereth like grasse, because I forgate to eate my bread.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 For the voyce of my groning my bones doe cleaue to my skinne.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 I am like a pelicane of the wildernesse: I am like an owle of the deserts.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 I watch and am as a sparrowe alone vpon the house top.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Mine enemies reuile me dayly, and they that rage against me, haue sworne against me.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Surely I haue eaten asshes as bread, and mingled my drinke with weeping,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Because of thine indignation and thy wrath: for thou hast heaued me vp, and cast me downe.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 My dayes are like a shadowe that fadeth, and I am withered like grasse.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 But thou, O Lord, doest remaine for euer, and thy remembrance from generation to generation.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Thou wilt arise and haue mercy vpon Zion: for the time to haue mercie thereon, for the appointed time is come.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 For thy seruants delite in the stones thereof, and haue pitie on the dust thereof.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Then the heathen shall feare the Name of the Lord, and all the Kings of the earth thy glory,
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 When the Lord shall build vp Zion, and shall appeare in his glory,
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 And shall turne vnto the prayer of the desolate, and not despise their prayer.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 This shall be written for the generation to come: and the people, which shalbe created, shall prayse the Lord.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 For he hath looked downe from the height of his Sanctuarie: out of the heauen did the Lord beholde the earth,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 That he might heare the mourning of the prisoner, and deliuer the children of death:
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 That they may declare the Name of the Lord in Zion, and his prayse in Ierusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 When the people shalbe gathered together, and the kingdomes to serue the Lord.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 He abated my strength in the way, and shortened my dayes.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 And I sayd, O my God, take me not away in the middes of my dayes: thy yeeres endure from generation to generation.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Thou hast aforetime layde the foundation of the earth, and the heauens are the worke of thine hands.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 They shall perish, but thou shalt endure: euen they all shall waxe olde as doeth a garment: as a vesture shalt thou change them, and they shall be changed.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 But thou art the same, and thy yeeres shall not fayle.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 The children of thy seruants shall continue, and their seede shall stand fast in thy sight.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
