Proverbs 5
1 My sonne, hearken vnto my wisedome, and incline thine eare vnto my knowledge.
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 That thou maiest regarde counsell, and thy lippes obserue knowledge.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 For the lippes of a strange woman drop as an honie combe, and her mouth is more soft then oyle.
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 But the end of her is bitter as wormewood, and sharpe as a two edged sworde.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 She weigheth not the way of life: her paths are moueable: thou canst not knowe them.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Heare yee me nowe therefore, O children, and depart not from the wordes of my mouth.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Keepe thy way farre from her, and come not neere the doore of her house,
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Least thou giue thine honor vnto others, and thy yeeres to the cruell:
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Least the stranger should be silled with thy strength, and thy labours bee in the house of a stranger,
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 And thou mourne at thine end, (when thou hast consumed thy flesh and thy bodie)
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 And say, How haue I hated instruction, and mine heart despised correction!
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 And haue not obeied the voyce of them that taught mee, nor enclined mine eare to them that instructed me!
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 I was almost brought into all euil in ye mids of the Congregation and assemblie.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Drinke the water of thy cisterne, and of the riuers out of the middes of thine owne well.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Let thy fountaines flow foorth, and the riuers of waters in the streetes.
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 But let them bee thine, euen thine onely, and not the strangers with thee.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Let thy fountaine be blessed, and reioyce with the wife of thy youth.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Let her be as the louing hinde and pleasant roe: let her brests satisfie thee at all times, and delite in her loue continually.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 For why shouldest thou delite, my sonne, in a strange woman, or embrace the bosome of a stranger?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 For the waies of man are before the eyes of the Lord, and he pondereth all his pathes.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 His owne iniquities shall take the wicked himselfe, and he shall be holden with the cordes of his owne sinne.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Hee shall die for fault of instruction, and shall goe astray through his great follie.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
