Mark 5
1 And they came ouer to the other side of the sea into the countrey of the Gadarens.
És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
2 And when he was come out of the shippe, there met him incontinently out of the graues, a man which had an vncleane spirit:
És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
3 Who had his abiding among the graues, and no man could binde him, no not with chaines:
A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
4 Because that when hee was often bounde with fetters and chaines, he plucked the chaines asunder, and brake the fetters in pieces, neither could any man tame him.
Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
5 And alwayes both night and day he cryed in the mountaines, and in the graues, and strooke himselfe with stones.
És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
6 And when he saw Iesus afarre off, he ranne, and worshipped him,
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
7 And cryed with a loude voyce, and saide, What haue I to doe with thee, Iesus the Sonne of the most high God? I will that thou sweare to me by God, that thou torment me not.
És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
8 (For hee saide vnto him, Come out of the man, thou vncleane spirit.)
(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
9 And he asked him, What is thy name? and hee answered, saying, My name is Legion: for we are many.
És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
10 And hee prayed him instantly, that hee would not send them away out of the countrey.
És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11 Now there was there in the mountaines a great heard of swine, feeding.
Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
12 And all ye deuils besought him, saying, Send vs into the swine, that we may enter into them.
És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
13 And incontinently Iesus gaue them leaue. Then the vncleane spirites went out, and entred into the swine, and the heard ranne headlong from the high banke into the sea, (and there were about two thousand swine) and they were choked vp in the sea.
És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
14 And the swineheards fled, and told it in the citie, and in the countrey, and they came out to see what it was that was done.
A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
15 And they came to Iesus, and sawe him that had bene possessed with the deuil, and had the legion, sit both clothed, and in his right minde: and they were afraide.
És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
16 And they that saw it, tolde them, what was done to him that was possessed with the deuil, and concerning the swine.
A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
17 Then they began to pray him, that hee would depart from their coastes.
És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
18 And when he was come into the shippe, he that had bene possessed with the deuil, prayed him that he might be with him.
Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
19 Howbeit, Iesus would not suffer him, but said vnto him, Goe thy way home to thy friendes, and shewe them what great thinges the Lord hath done vnto thee, and howe hee hath had compassion on thee.
De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
20 So he departed, and began to publish in Decapolis, what great things Iesus had done vnto him: and all men did marueile.
El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
21 And when Iesus was come ouer againe by ship vnto the other side, a great multitude gathered together to him, and he was neere vnto the sea.
És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
22 And beholde, there came one of the rulers of the Synagogue, whose name was Iairus: and when he sawe him, he fell downe at his feete,
És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
23 And besought him instantly, saying, My litle daughter lyeth at point of death: I pray thee that thou wouldest come and lay thine hands on her, that she may be healed, and liue.
És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
24 Then hee went with him, and a great multitude folowed him, and thronged him.
El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
25 (And there was a certaine woman, which was diseased with an issue of blood twelue yeeres,
És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
26 And had suffred many things of many physicions, and had spent all that she had, and it auailed her nothing, but she became much worse.
És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
27 When she had heard of Iesus, shee came in the preasse behinde, and touched his garment.
Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
28 For she said, If I may but touch his clothes, I shalbe whole.
Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
29 And straightway the course of her blood was dried vp, and she felt in her body, that she was healed of that plague.
És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
30 And immediatly when Iesus did knowe in himselfe the vertue that went out of him, he turned him round about in the preasse, and said, Who hath touched my clothes?
Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
31 And his disciples said vnto him, Thou seest the multitude throng thee, and sayest thou, Who did touche me?
És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
32 And he looked round about, to see her that had done that.
És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
33 And the woman feared and trembled: for she knewe what was done in her, and shee came and fell downe before him, and tolde him the whole trueth.
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
34 And hee saide to her, Daughter, thy faith hath made thee whole: go in peace, and be whole of thy plague.)
Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
35 While hee yet spake, there came from the same ruler of the Synagogues house certaine which said, Thy daughter is dead: why diseasest thou the Master any further?
Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
36 Assoone as Iesus heard that word spoken, he said vnto the ruler of the Synagogue, Be not afraide: onely beleeue.
Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
37 And he suffered no man to follow him saue Peter and Iames, and Iohn the brother of Iames.
És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38 So hee came vnto the house of the ruler of the Synagogue, and sawe the tumult, and them that wept and wailed greatly.
És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
39 And he went in, and said vnto them, Why make ye this trouble, and weepe? the childe is not dead, but sleepeth.
És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
40 And they laught him to scorne: but hee put them all out, and tooke the father, and the mother of the childe, and them that were with him, and entred in where the childe lay,
És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
41 And tooke the childe by the hand, and saide vnto her, Talitha cumi, which is by interpretation, Mayden, I say vnto thee, arise.
És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
42 And straightway the mayden arose, and walked: for shee was of the age of twelue yeeres, and they were astonied out of measure.
És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
43 And he charged them straitly that no man should knowe of it, and commanded to giue her meate.
Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
