Job 7
1 Is there not an appointed time to man vpon earth? and are not his dayes as the dayes of an hyreling?
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2 As a seruant longeth for the shadowe, and as an hyreling looketh for the ende of his worke,
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
3 So haue I had as an inheritance the moneths of vanitie, and painefull nights haue bene appointed vnto me.
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4 If I layed me downe, I sayde, When shall I arise? and measuring the euening I am euen full with tossing to and from vnto the dawning of the day.
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5 My flesh is clothed with wormes and filthinesse of the dust: my skinne is rent, and become horrible.
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6 My dayes are swifter then a weauers shittle, and they are spent without hope.
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7 Remember that my life is but a wind, and that mine eye shall not returne to see pleasure.
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8 The eye that hath seene me, shall see me no more: thine eyes are vpon me, and I shall be no longer.
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
9 As the cloude vanisheth and goeth away, so he that goeth downe to the graue, shall come vp no more. (Sheol h7585)
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)
10 He shall returne no more to his house, neither shall his place knowe him any more.
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11 Therefore I will not spare my mouth, but will speake in the trouble of my spirite, and muse in the bitternesse of my minde.
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12 Am I a sea or a whalefish, that thou keepest me in warde?
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13 When I say, My couch shall relieue me, and my bed shall bring comfort in my meditation,
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14 Then fearest thou me with dreames, and astonishest me with visions.
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15 Therefore my soule chuseth rather to be strangled and to die, then to be in my bones.
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16 I abhorre it, I shall not liue alway: spare me then, for my dayes are but vanitie.
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
17 What is man, that thou doest magnifie him, and that thou settest thine heart vpon him?
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18 And doest visite him euery morning, and tryest him euery moment?
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19 Howe long will it be yer thou depart from me? thou wilt not let me alone whiles I may swallowe my spettle.
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
20 I haue sinned, what shall I do vnto thee? O thou preseruer of me, why hast thou set me as a marke against thee, so that I am a burden vnto my selfe?
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21 And why doest thou not pardon my trespasse? and take away mine iniquitie? for nowe shall I sleepe in the dust, and if thou seekest me in the morning, I shall not be found.
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
