Job 6
1 Bvt Iob answered, and said,
Jób pedig felele, és monda:
2 Oh that my griefe were well weighed, and my miseries were layed together in the balance.
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 For it woulde be nowe heauier then the sande of the sea: therefore my wordes are swallowed vp.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 For the arrowes of the Almightie are in me, the venime whereof doeth drinke vp my spirit, and the terrours of God fight against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Doeth the wilde asse bray when he hath grasse? or loweth the oxe when he hath fodder?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 That which is vnsauerie, shall it be eaten without salt? or is there any taste in the white of an egge?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Such things as my soule refused to touch, as were sorowes, are my meate.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Oh that I might haue my desire, and that God would grant me the thing that I long for!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 That is, that God would destroy me: that he would let his hand go, and cut me off.
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Then should I yet haue comfort, (though I burne with sorowe, let him not spare) because I haue not denyed the wordes of the Holy one.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 What power haue I that I should endure? or what is mine end, if I should prolong my life?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brasse?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Is it not so, that there is in me no helpe? and that strength is taken from me?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 He that is in miserie, ought to be comforted of his neighbour: but men haue forsaken the feare of the Almightie.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 My brethre haue deceiued me as a brook, and as the rising of the riuers they passe away.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Which are blackish with yee, and wherein the snowe is hid.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 But in time they are dryed vp with heate and are consumed: and when it is hote they faile out of their places,
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Or they depart from their way and course, yea, they vanish and perish.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 They that go to Tema, considered them, and they that goe to Sheba, waited for them.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 But they were confounded: when they hoped, they came thither and were ashamed.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Surely nowe are ye like vnto it: ye haue seene my fearefull plague, and are afraide.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Was it because I said, Bring vnto me? or giue a rewarde to me of your substance?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 And deliuer me from the enemies hande, or ransome me out of the hand of tyrants?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Teach me, and I wil hold my tongue: and cause me to vnderstande, wherein I haue erred.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Howe stedfast are the wordes of righteousnes? and what can any of you iustly reproue?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Doe ye imagine to reproue wordes, that the talke of the afflicted should be as the winde?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Ye make your wrath to fall vpon the fatherlesse, and dig a pit for your friende.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Nowe therefore be content to looke vpon me: for I will not lie before your face.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Turne, I pray you, let there be none iniquitie: returne, I say, and ye shall see yet my righteousnesse in that behalfe.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Is there iniquitie in my tongue? doeth not my mouth feele sorowes?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
