Job 4
1 Then Eliphaz the Temanite answered, and sayde,
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 If we assay to commune with thee, wilt thou be grieued? but who can withholde himselfe from speaking?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Behold, thou hast taught many, and hast strengthened the wearie hands.
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Thy wordes haue confirmed him that was falling, and thou hast strengthened the weake knees.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 But now it is come vpon thee, and thou art grieued: it toucheth thee, and thou art troubled.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Is not this thy feare, thy confidence, thy pacience, and the vprightnesse of thy wayes?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Remember, I pray thee: who euer perished, being an innocent? or where were the vpright destroyed?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 As I haue seene, they that plow iniquitie, and sowe wickednesse, reape the same.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 With the blast of God they perish, and with the breath of his nostrels are they cosumed.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 The roaring of the Lion, and the voyce of the Lionesse, and the teeth of the Lions whelpes are broken.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 The Lyon perisheth for lacke of pray, and the Lyons whelpes are scattered abroade.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 But a thing was brought to me secretly, and mine eare hath receiued a litle thereof.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 In the thoughtes of ye visions of the night, when sleepe falleth on men,
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Feare came vpon me, and dread which made all my bones to tremble.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 And the wind passed before me, and made the heares of my flesh to stande vp.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 Then stoode one, and I knewe not his face: an image was before mine eyes, and in silence heard I a voyce, saying,
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 Shall man be more iust then God? or shall a man be more pure then his maker?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Beholde, he founde no stedfastnesse in his Seruants, and laid follie vpon his Angels.
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 Howe much more in them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, which shalbe destroyed before the moth?
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 They be destroyed from the morning vnto the euening: they perish for euer, without regarde.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Doeth not their dignitie goe away with them? do they not die, and that without wisdom?
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
