Job 37
1 At this also mine heart is astonied, and is mooued out of his place.
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Heare the sound of his voyce, and the noyse that goeth out of his mouth.
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 He directeth it vnder the whole heauen, and his light vnto the endes of the world.
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 After it a noyse soundeth: hee thundereth with the voyce of his maiestie, and hee will not stay them when his voyce is heard.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 God thundereth marueilously with his voyce: he worketh great things, which we know not.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 For he sayth to the snowe, Be thou vpon the earth: likewise to the small rayne and to the great rayne of his power.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 With the force thereof he shutteth vp euery man, that all men may knowe his worke.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 Then the beastes go into the denne, and remaine in their places.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 The whirlewind commeth out of the South, and the colde from the North winde.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 At the breath of God the frost is giuen, and the breadth of the waters is made narrowe.
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 He maketh also the cloudes to labour, to water the earth, and scattereth the cloude of his light.
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 And it is turned about by his gouernment, that they may doe whatsoeuer he commandeth them vpon the whole worlde:
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 Whether it be for punishment, or for his lande, or of mercie, he causeth it to come.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Hearken vnto this, O Iob: stand and consider the wonderous workes of God.
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Diddest thou knowe when God disposed them? and caused the light of his cloud to shine?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Hast thou knowen the varietie of the cloude, and the wonderous workes of him, that is perfite in knowledge?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 Or howe thy clothes are warme, when he maketh the earth quiet through the South winde?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 Hast thou stretched out the heaues, which are strong, and as a molten glasse?
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Tell vs what we shall say vnto him: for we can not dispose our matter because of darknes.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Shall it be told him when I speake? or shall man speake when he shalbe destroyed?
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 And nowe men see not the light, which shineth in the cloudes, but the winde passeth and clenseth them.
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 The brightnesse commeth out of the North: the praise thereof is to God, which is terrible.
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 It is the Almightie: we can not finde him out: he is excellent in power and iudgement, and aboundant in iustice: he afflicteth not.
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 Let men therefore feare him: for he will not regarde any that are wise in their owne conceit.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
