Job 30
1 Bvt now they that are yonger then I, mocke me: yea, they whose fathers I haue refused to set with the dogges of my flockes.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 For whereto shoulde the strength of their handes haue serued mee, seeing age perished in them?
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 For pouertie and famine they were solitary, fleeing into the wildernes, which is darke, desolate and waste.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 They cut vp nettels by the bushes, and the iuniper rootes was their meate.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 They were chased forth from among men: they shouted at them, as at a theefe.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Therfore they dwelt in the clefts of riuers, in the holes of the earth and rockes.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 They roared among the bushes, and vnder the thistles they gathered themselues.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 They were the children of fooles and the children of villaines, which were more vile then the earth.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 And now am I their song, and I am their talke.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 They abhorre me, and flee farre from mee, and spare not to spit in my face.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Because that God hath loosed my corde and humbled mee, they haue loosed the bridle before me.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 The youth rise vp at my right hand: they haue pusht my feete, and haue trode on me as on the paths of their destruction.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 They haue destroyed my paths: they tooke pleasure at my calamitie, they had none helpe.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 They came as a great breach of waters, and vnder this calamitie they come on heapes.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Feare is turned vpon mee: and they pursue my soule as the winde, and mine health passeth away as a cloude.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 Therefore my soule is nowe powred out vpon me, and the dayes of affliction haue taken holde on me.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 It pearceth my bones in the night, and my sinewes take no rest.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 For the great vehemencie is my garment changed, which compasseth me about as the colar of my coate.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 He hath cast me into the myre, and I am become like ashes and dust.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Whe I cry vnto thee, thou doest not heare me, neither regardest me, when I stand vp.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Thou turnest thy selfe cruelly against me, and art enemie vnto mee with the strength of thine hand.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Thou takest me vp and causest mee to ride vpon the winde, and makest my strength to faile.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Surely I knowe that thou wilt bring mee to death, and to the house appoynted for all the liuing.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 Doubtles none can stretch his hand vnto the graue, though they cry in his destruction.
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Did not I weepe with him that was in trouble? was not my soule in heauinesse for the poore?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Yet when I looked for good, euill came vnto me: and when I waited for light, there came darkenesse.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 My bowels did boyle without rest: for the dayes of affliction are come vpon me.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 I went mourning without sunne: I stood vp in the congregation and cryed.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 I am a brother to the dragons, and a companion to the ostriches.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 My skinne is blacke vpon me, and my bones are burnt with heate.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Therefore mine harpe is turned to mourning, and mine organs into the voyce of them that weepe.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
