Job 30
1 Bvt now they that are yonger then I, mocke me: yea, they whose fathers I haue refused to set with the dogges of my flockes.
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 For whereto shoulde the strength of their handes haue serued mee, seeing age perished in them?
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 For pouertie and famine they were solitary, fleeing into the wildernes, which is darke, desolate and waste.
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 They cut vp nettels by the bushes, and the iuniper rootes was their meate.
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 They were chased forth from among men: they shouted at them, as at a theefe.
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 Therfore they dwelt in the clefts of riuers, in the holes of the earth and rockes.
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 They roared among the bushes, and vnder the thistles they gathered themselues.
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 They were the children of fooles and the children of villaines, which were more vile then the earth.
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 And now am I their song, and I am their talke.
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 They abhorre me, and flee farre from mee, and spare not to spit in my face.
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 Because that God hath loosed my corde and humbled mee, they haue loosed the bridle before me.
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 The youth rise vp at my right hand: they haue pusht my feete, and haue trode on me as on the paths of their destruction.
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 They haue destroyed my paths: they tooke pleasure at my calamitie, they had none helpe.
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 They came as a great breach of waters, and vnder this calamitie they come on heapes.
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 Feare is turned vpon mee: and they pursue my soule as the winde, and mine health passeth away as a cloude.
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 Therefore my soule is nowe powred out vpon me, and the dayes of affliction haue taken holde on me.
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 It pearceth my bones in the night, and my sinewes take no rest.
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 For the great vehemencie is my garment changed, which compasseth me about as the colar of my coate.
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 He hath cast me into the myre, and I am become like ashes and dust.
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 Whe I cry vnto thee, thou doest not heare me, neither regardest me, when I stand vp.
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 Thou turnest thy selfe cruelly against me, and art enemie vnto mee with the strength of thine hand.
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 Thou takest me vp and causest mee to ride vpon the winde, and makest my strength to faile.
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 Surely I knowe that thou wilt bring mee to death, and to the house appoynted for all the liuing.
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 Doubtles none can stretch his hand vnto the graue, though they cry in his destruction.
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 Did not I weepe with him that was in trouble? was not my soule in heauinesse for the poore?
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 Yet when I looked for good, euill came vnto me: and when I waited for light, there came darkenesse.
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 My bowels did boyle without rest: for the dayes of affliction are come vpon me.
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 I went mourning without sunne: I stood vp in the congregation and cryed.
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
29 I am a brother to the dragons, and a companion to the ostriches.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 My skinne is blacke vpon me, and my bones are burnt with heate.
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 Therefore mine harpe is turned to mourning, and mine organs into the voyce of them that weepe.
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
