Job 3
1 Afterward Iob opened his mouth, and cursed his day.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 And Iob cryed out, and sayd,
És szóla Jób, és monda:
3 Let the day perish, wherein I was borne, and the night when it was sayde, There is a man childe conceiued.
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Let that day bee darkenesse, let not God regarde it from aboue, neyther let the light shine vpon it,
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 But let darkenesse, and the shadowe of death staine it: let the cloude remayne vpon it, and let them make it fearefull as a bitter day.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Let darkenesse possesse that night, let it not be ioyned vnto the dayes of the yeere, nor let it come into the count of the moneths.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Yea, desolate be that night, and let no ioy be in it.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Let them that curse the day, (being readie to renue their mourning) curse it.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Let the starres of that twilight be dimme through darkenesse of it: let it looke for light, but haue none: neither let it see the dawning of the day,
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Because it shut not vp the dores of my mothers wombe: nor hid sorowe from mine eyes.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Why died I not in the birth? or why dyed I not, when I came out of the wombe?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Why did the knees preuent me? and why did I sucke the breasts?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 For so shoulde I now haue lyen and bene quiet, I should haue slept then, and bene at rest,
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 With the Kings and counselers of the earth, which haue buylded themselues desolate places:
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 Or with the princes that had golde, and haue filled their houses with siluer.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Or why was I not hid, as an vntimely birth, either as infants, which haue not seene the light?
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 The wicked haue there ceased from their tyrannie, and there they that laboured valiantly, are at rest.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 The prisoners rest together, and heare not the voyce of the oppressour.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 There are small and great, and the seruant is free from his master.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Wherefore is the light giuen to him that is in miserie? and life vnto them that haue heauie hearts?
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 Which long for death, and if it come not, they would euen search it more then treasures:
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 Which ioy for gladnes, and reioyce, when they can finde the graue.
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 Why is the light giuen to the man whose way is hid, and whom God hath hedged in?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 For my sighing commeth before I eate, and my roarings are powred out like the water.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 For the thing I feared, is come vpon me, and the thing that I was afraid of, is come vnto me.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 I had no peace, neither had I quietnesse, neither had I rest, yet trouble is come.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
