Job 3
1 Afterward Iob opened his mouth, and cursed his day.
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 And Iob cryed out, and sayd,
Megszólalt Jób és mondta:
3 Let the day perish, wherein I was borne, and the night when it was sayde, There is a man childe conceiued.
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 Let that day bee darkenesse, let not God regarde it from aboue, neyther let the light shine vpon it,
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 But let darkenesse, and the shadowe of death staine it: let the cloude remayne vpon it, and let them make it fearefull as a bitter day.
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 Let darkenesse possesse that night, let it not be ioyned vnto the dayes of the yeere, nor let it come into the count of the moneths.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 Yea, desolate be that night, and let no ioy be in it.
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 Let them that curse the day, (being readie to renue their mourning) curse it.
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 Let the starres of that twilight be dimme through darkenesse of it: let it looke for light, but haue none: neither let it see the dawning of the day,
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 Because it shut not vp the dores of my mothers wombe: nor hid sorowe from mine eyes.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Why died I not in the birth? or why dyed I not, when I came out of the wombe?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 Why did the knees preuent me? and why did I sucke the breasts?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 For so shoulde I now haue lyen and bene quiet, I should haue slept then, and bene at rest,
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 With the Kings and counselers of the earth, which haue buylded themselues desolate places:
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 Or with the princes that had golde, and haue filled their houses with siluer.
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Or why was I not hid, as an vntimely birth, either as infants, which haue not seene the light?
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 The wicked haue there ceased from their tyrannie, and there they that laboured valiantly, are at rest.
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 The prisoners rest together, and heare not the voyce of the oppressour.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 There are small and great, and the seruant is free from his master.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Wherefore is the light giuen to him that is in miserie? and life vnto them that haue heauie hearts?
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 Which long for death, and if it come not, they would euen search it more then treasures:
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 Which ioy for gladnes, and reioyce, when they can finde the graue.
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 Why is the light giuen to the man whose way is hid, and whom God hath hedged in?
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 For my sighing commeth before I eate, and my roarings are powred out like the water.
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 For the thing I feared, is come vpon me, and the thing that I was afraid of, is come vnto me.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 I had no peace, neither had I quietnesse, neither had I rest, yet trouble is come.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
