Job 29
1 So Iob proceeded and continued his parable, saying,
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 Oh that I were as in times past, when God preserued me!
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 When his light shined vpon mine head: and when by his light I walked thorowe the darkenesse,
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 As I was in the dayes of my youth: when Gods prouidence was vpon my tabernacle:
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 When the almightie was yet with me, and my children round about me.
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 When I washed my pathes with butter, and when the rocke powred me out riuers of oyle:
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 When I went out to the gate, euen to the iudgement seat, and when I caused them to prepare my seate in the streete.
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 The yong men saw me, and hid themselues, and the aged arose, and stood vp.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 The princes stayed talke, and layde their hand on their mouth.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 The voyce of princes was hidde, and their tongue cleaued to the roofe of their mouth.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 And when the eare heard me, it blessed me: and when the eye sawe me, it gaue witnesse to me.
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 For I deliuered the poore that cryed, and the fatherlesse, and him that had none to helpe him.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 The blessing of him that was ready to perish, came vpon me, and I caused the widowes heart to reioyce.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 I put on iustice, and it couered me: my iudgement was as a robe, and a crowne.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 I was the eyes to the blinde, and I was the feete to the lame.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 I was a father vnto the poore, and when I knewe not the cause, I sought it out diligently.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 I brake also the chawes of the vnrighteous man, and pluckt the praye out of his teeth.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 Then I sayde, I shall die in my nest, and I shall multiplie my dayes as the sand.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 For my roote is spread out by the water, and the dewe shall lye vpon my branche.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 My glory shall renue towarde me, and my bowe shall be restored in mine hand.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 Vnto me men gaue eare, and wayted, and helde their tongue at my counsell.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 After my wordes they replied not, and my talke dropped vpon them.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 And they wayted for me, as for the raine, and they opened their mouth as for the latter rayne.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 If I laughed on them, they beleeued it not: neither did they cause the light of my countenance to fall.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 I appoynted out their way, and did sit as chiefe, and dwelt as a King in the army, and like him that comforteth the mourners.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
