Job 14
1 Man that is borne of woman, is of short continuance, and full of trouble.
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 He shooteth foorth as a flowre, and is cut downe: he vanisheth also as a shadowe, and continueth not.
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 And yet thou openest thine eyes vpon such one, and causest me to enter into iudgement with thee.
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 Who can bring a cleane thing out of filthinesse? there is not one.
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 Are not his dayes determined? the nober of his moneths are with thee: thou hast appointed his boundes, which he can not passe.
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 Turne from him that he may cease vntill his desired day, as an hyreling.
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 For there is hope of a tree, if it bee cut downe, that it will yet sproute, and the branches thereof will not cease.
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 Though the roote of it waxe olde in the earth, and the stocke thereof be dead in ye ground,
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 Yet by the sent of water it will bud, and bring foorth boughes like a plant.
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 But man is sicke, and dyeth, and man perisheth, and where is he?
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 As the waters passe from the sea, and as the flood decayeth and dryeth vp,
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 So man sleepeth and riseth not: for hee shall not wake againe, nor be raised from his sleepe till the heauen be no more.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 Oh that thou wouldest hide me in the graue, and keepe me secret, vntill thy wrath were past, and wouldest giue me terme, and remember me. (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 If a man die, shall he liue againe? All the dayes of mine appointed time will I waite, till my changing shall come.
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 Thou shalt call me, and I shall answere thee: thou louest the worke of thine own hands.
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 But nowe thou nombrest my steppes, and doest not delay my sinnes.
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 Mine iniquitie is sealed vp, as in a bagge, and thou addest vnto my wickednesse.
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 And surely as the mountaine that falleth, commeth to nought, and the rocke that is remooued from his place:
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 As the water breaketh the stones, when thou ouerflowest the things which growe in the dust of ye earth: so thou destroyest ye hope of man.
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 Thou preuailest alway against him, so that he passeth away: he changeth his face when thou castest him away.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 And he knoweth not if his sonnes shall be honourable, neither shall he vnderstand concerning them, whether they shalbe of lowe degree,
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 But while his flesh is vpon him, he shall be sorowfull, and while his soule is in him, it shall mourne.
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
