Job 10
1 My soule is cut off though I liue: I wil leaue my complaint vpon my selfe, and wil speake in the bitternesse of my soule.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 I will say vnto God, Condemne mee not: shew me, wherefore thou contendest with mee.
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 Thinkest thou it good to oppresse me, and to cast off the labour of thine handes, and to fauour the counsel of the wicked?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 Hast thou carnall eyes? or doest thou see as man seeth?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 Are thy dayes as mans dayes? or thy yeres, as the time of man,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 That thou inquirest of mine iniquitie, and searchest out my sinne?
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 Thou knowest that I can not do wickedly: for none can deliuer me out of thine hand.
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Thine handes haue made me, and fashioned mee wholy rounde about, and wilt thou destroy me?
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Remember, I pray thee, that thou hast made me as the clay, and wilt thou bring me into dust againe?
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Hast thou not powred me out as milke? and turned me to cruds like cheese?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Thou hast clothed me with skin and flesh, and ioyned me together with bones and sinewes.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Thou hast giuen me life, and grace: and thy visitation hath preserued my spirit.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Though thou hast hid these things in thine heart, yet I knowe that it is so with thee.
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 If I haue sinned, then thou wilt streightly looke vnto me, and wilt not holde mee giltlesse of mine iniquitie.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 If I haue done wickedly, wo vnto me: if I haue done righteously, I will not lift vp mine head, being full of confusion, because I see mine affliction.
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 But let it increase: hunt thou me as a lyon: returne and shew thy selfe marueilous vpon me.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 Thou renuest thy plagues against me, and thou increasest thy wrath against me: changes and armies of sorowes are against me.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 Wherfore then hast thou brought me out of the wombe? Oh that I had perished, and that none eye had seene me!
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 And that I were as I had not bene, but brought from the wombe to the graue!
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Are not my dayes fewe? let him cease, and leaue off from me, that I may take a litle comfort,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 Before I goe and shall not returne, euen to the land of darkenesse and shadow of death:
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 Into a land, I say, darke as darknes it selfe, and into the shadow of death, where is none order, but the light is there as darkenesse.
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
