Psalms 78
1 A psalm (maskil) of Asaph. Listen to what I have to teach you, my people; hear what I have to say.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 I will tell you wise sayings; I will explain mysteries from the past
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 that we have heard before and reflected on; stories our forefathers passed down to us.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 We will not keep them from our children; we will tell the next generation about God's marvelous actions—about his power and the amazing things he has done.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 He gave his laws to the descendants of Jacob; his instructions to the people of Israel. He commanded our forefathers to teach them to their children,
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 so that the next generation—children yet to be born—would understand and grow up to teach their children.
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 In this way they should place their trust in God and not forget what God has done, and keep his commandments.
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 Then they would not be like their forefathers, a stubborn and rebellious generation that was untrustworthy and unfaithful.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 The soldiers of Ephraim, though armed with bows, ran away on the day of battle.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 They did not keep God's agreement, and refused to follow his laws.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 They ignored what he had done, and the amazing things he had shown them—
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 the miracles he had performed for their forefathers near Zoan in Egypt.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 He split the sea in two and led them through, making the water stand like walls on either side.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 He led them with a cloud by day, and by night with a light of fire.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 He split open rocks in the desert to give his people plenty to drink, water as deep as the ocean.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 He made streams flow from the stone; water rushing down like rivers!
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 But they repeatedly sinned against him, rebelling against the Most High in the desert.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 They deliberately provoked God by demanding the foods they longed for.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 They insulted God by saying, “Can God provide food here in the desert?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Yes, he can strike a rock so that water gushes out like flowing rivers, but can he give us bread? Can he supply his people with meat?”
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 When he heard this, the Lord became very angry, burning like fire against the descendants of Jacob, furious with the people of Israel,
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 for they didn't believe in God and didn't trust him to take care of them.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Even so he commanded the skies above and the doors of heaven to open,
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 and he made manna rain down on them to eat, giving them bread from heaven.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Human beings ate the bread of angels; he sent them more than enough food.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 He sent the east wind blowing across the sky; by his power he drove the south wind.
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 He rained down meat on them as plentiful as dust; birds as numerous as sand on a beach.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 He made them fall right in the middle of their camp, all around where they were living.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 They ate until they were full. He gave them the food they longed for.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 But before they satisfied their appetite, while the meat was still in their mouths,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 God became angry with them and he killed their strongest men, striking them down in the prime of life.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 Despite all this they went right on sinning. Despite the miracles, they refused to trust him.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 So he snuffed out their futile lives, bringing them to an end in terror.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 When he began killing them, the rest came back to God in repentance, praying to him.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 They remembered that God was their rock, that God Most High was their Savior.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 They flattered him by what they told him, but they were only lying.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 Deep down they were not sincere, and did not keep the agreement they had with him.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 But being compassionate he pardoned their guilt and did not destroy all of them. He often held back his anger—he did not pour out all his fury.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 He remembered their mortality—that they were like a puff of wind that would not return.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 How often they rebelled against him in the wilderness, giving him grief in the desert!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 Again and again they provoked God, causing pain to the Holy One of Israel.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 They did not remember his strength when he rescued them from their oppressors,
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 performing miracles in Egypt, doing wonderful things on the plain of Zoan.
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 There he turned their rivers and their streams into blood so that no one could drink from them.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 He sent flies among them to destroy them, and frogs to ruin everything.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 He gave their crops to locusts; everything they worked had for was taken by locusts.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 He destroyed their vines with hail, and their fig trees with freezing rain.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 He handed over their cattle to hail and their flocks to lightning bolts.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 He poured out on them his fierce anger—rage and hostility and anguish—sending a band of destroying angels against them.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 He sent his unrestrained anger against them; he did not spare them from death, handing them over to the plague.
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 He struck down all the firstborn of Egypt, the first to be conceived in the tents of Ham.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 But he led out his people like sheep, and guided them like a flock in the wilderness.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 He led them to safety, and they were not afraid. He drowned their enemies in the sea.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 He brought them to the border of his holy land, to this mountainous land that he had conquered for them.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 He drove out the heathen nations before them. He divided up the land for them to own. He settled the tribes of Israel in their tents.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 But they provoked God Most High, rebelling against him. They did not follow what he had told them.
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 Just like their forefathers they turned away from God and were unfaithful to him, as twisted as a defective bow.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 They made him angry with their pagan high places of worship; they made him jealous with their idols.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 When God heard their worship he became furious and he totally rejected Israel.
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 He abandoned his place at Shiloh, the Tabernacle where he lived among the people.
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 He surrendered the Ark of his power, allowing it to be captured; handing it over into enemy hands.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 He handed over his people to be slaughtered by the sword; he was furious with his chosen people.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Their young men were destroyed by fire; their young women had no wedding songs.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Their priests were killed by the sword; their widows were unable to mourn.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Then the Lord woke up as if from sleep, as a warrior sobering up from drinking wine.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 He defeated his enemies, striking them on the back, causing them everlasting shame.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 He rejected the descendants of Joseph, and did not choose the tribe of Ephraim.
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 Instead he chose the tribe of Judah, and Mount Zion which he loves.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 There he built his sanctuary, high like the heavens, on earth that he made to last forever.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 He chose his servant David, taking him from the sheep pens,
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 taking him from caring for the sheep and lambs to be a shepherd to the descendants of Jacob—God's special people, Israel.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 Like a shepherd, he took care of them with sincere devotion, leading them with skillful hands.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
