Psalms 77
1 For Jeduthun, the music director. A psalm of Asaph. I cry out to God for help—I even shout. If only he would listen to me!
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 When I was in trouble I prayed to the Lord. All night long I stretched out my hands to him in prayer but nothing brought me any comfort.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 I thought about God, groaning loudly; I meditated on him, but I was discouraged. (Selah)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 You stop me going to sleep; I'm so upset I can't even talk.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 I think of the old days, years ago.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 I remember the songs I sung in the night. I meditate and ask myself:
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 Has the Lord given up on me forever? Won't he ever be pleased with me again?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Has his trustworthy love disappeared forever? Have his promises permanently ended?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Has God forgotten to be kind? Has he angrily slammed the door shut on his compassion? (Selah)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 Then I said, “This is what hurts me the most: the Most High doesn't treat me the way he used to.”
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 I remember what you have done, Lord; I remember all the wonderful things you did long ago.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 I will think about all you have accomplished; I will think deeply about how you have acted.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 God, your ways are holy; is any god as great as you?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 You are the God who does wonderful things! You have revealed your power to the nations.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 Through your strength you saved your people, the descendants of Jacob and Joseph. (Selah)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 When the waters saw you, God, when they looked they trembled! Yes, they shook down to the very depths!
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 The clouds poured rain down; the skies crashed with thunder; your lightning flew like arrows.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 Your thunder rumbled from the whirlwind; lightning flashes lit up the world; the earth quaked and shook.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 Your way led through the sea; your path passed through the deep sea; yet your footprints were invisible.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 You led your people like a flock, shepherded by Moses and Aaron.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
