Psalms 106
1 Praise the Lord! Thank the Lord, for he is good! His trustworthy love lasts forever.
Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Who can give an account of all the wonderful things the Lord has done? Who can give him all the praise he is due?
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3 Happy are those who treat people fairly, who always do what is right.
Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4 Please remember me when you are generous to your people; think of me when you come to save.
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5 Let me see your chosen people prosperous; let me be happy together with your nation; let me share in being proud of you with those who belong to you.
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 We have sinned just like our forefathers. We have done wrong. We are guilty.
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7 They didn't pay attention to the wonderful things you did. They didn't keep in mind how much you loved them, but chose to rebel at the sea, the Red Sea.
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 Even so he saved them because of the kind of person he is, and to show his power
De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 He gave his order to the Red Sea, and it dried up. He led his people across the seabed as if it were a desert.
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10 He rescued them from those who hated them; he saved them from their enemies' power.
És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11 The water drowned their enemies—none of them survived,
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12 Then his people trusted in what he promised, and sang his praises.
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13 But they quickly forgot what he had done for them, and they didn't listen to his advice.
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14 They were filled with desperate cravings in the wilderness; they provoked God in the desert.
Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 He gave them what they wanted, but sent them a plague as well.
És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 In the camp the people became jealous of Moses, and of Aaron, the Lord's holy priest.
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 The earth split open and swallowed up Dathan; it buried Abiram and his followers.
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 Fire broke out among them—a flame that burned them up.
És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 At Mount Sinai they made a calf, they bowed down before a metal idol.
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20 They replaced their God of glory with a bull that eats grass!
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 They forgot God, their Savior, who had done marvelous things in Egypt;
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22 performing miracles in the land of Ham, doing amazing things at the Red Sea.
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 So he said he was going to destroy them But Moses, his chosen leader, placed himself between the Lord and the people to persuade the Lord not to destroy them in his anger.
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24 Later the people refused to enter the Promised Land; they didn't trust him to do as he'd promised.
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25 They complained in their tents about the Lord, and refused to obey what he told them.
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 So he raised his hand to give them a serious warning that he would bring them down in the wilderness,
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27 that he would disperse their descendants among the heathen nations, scattering them among countries far away.
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28 They gave their allegiance to Baal Peor, and ate food sacrificed to the dead.
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 They provoked the Lord by what they did, making him angry, so a plague broke out among them.
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 But Phinehas took a stand for the Lord and intervened, and the plague was stopped in its tracks.
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31 He has been considered as a man who lived right from that time on and for all generations.
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 They also angered him at the waters of Meribah where things went badly for Moses because of them.
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 They upset him so much that he spoke without thinking in the heat of the moment.
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 They did not destroy the heathen peoples as the Lord had told them to do,
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
35 but instead they joined in with them and adopted their way of life.
Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 They worshiped their pagan idols which became a trap for them.
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37 The even sacrificed their sons and daughters to these demons.
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 They shed the blood of innocent children, their sons and daughters, sacrificing them to the idols of Canaan. By doing so they defiled the land with blood.
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39 The also defiled themselves by what they did: their actions were spiritual adultery.
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 So the Lord was angry with his people—he loathed those who belonged to him.
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41 He handed them over to the heathen nations. These people who hated them now became their rulers.
És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42 Their enemies dominated and subdued them with their power.
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 The Lord repeatedly rescued them, but they continued with their rebellious ideas, until they were finally destroyed by their own sins.
Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44 Despite all this, the Lord was moved by their suffering; he heard their sad cries.
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 He remembered the agreement he had made with them, and he held back because of his great kindness and love.
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46 He made the people who captured them treat them with mercy.
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
47 Save us, Lord, our God! Bring us back together from among the nations, so we can thank you and declare how magnificent and holy you are.
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 How wonderful is the Lord, the God of Israel, who lives forever and ever! Let all the people say “Amen”! Praise the Lord!
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
