Lamentations 5
1 Lord, please remember what's happened to us. Look at us and see how we've been humiliated!
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 The land we used to own has been handed over to strangers, our houses have been given to foreigners.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 We have lost our fathers, and our mothers are widows.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 The water we drink we have to pay for; our firewood comes at a price.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Like animals we're driven along with harnesses around our necks; we're worn out but don't find any rest.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 We allied ourselves with Egypt and Assyria so we could have plenty of food.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our forefathers sinned and they're gone, but we're being punished for their sins.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Servants of our conqueror rule over us; no one can save us from their power.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 We take our lives in our hands when we look for food, because of the armed raiders in the desert.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Our skin is hot like an oven because of the fever caused by hunger.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 They raped women in Zion, virgins in the towns of Judah.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Princes have been hung up by their hands; they show elders no respect.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Young men are forced to work at hand-mills; boys stagger under bundles of wood.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 The elders have abandoned their places at the city gate; the young men have given up playing their music.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 There's no more happiness for us; our dancing has turned into mourning.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 The crown has fallen from our head. What a disaster has come upon us because we have sinned!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Because of all this, we're sick at heart; because of all these things, we can hardly look;
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Because of Mount Zion, which has been abandoned, and where only foxes roam.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 But you, Lord, live forever! You rule for all generations!
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 So why have you forgotten us for such a long time? Why have you abandoned us for so many years?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Bring us back to you, Lord, so we can be with you again. Please remake our lives like they used to be.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Or have you have completely rejected us? Are you still really furious with us?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
