Job 9
1 Job replied,
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Yes, I know all that! But how can anyone be right before God?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 If you wanted to argue with God, God could ask a thousand questions that no-one could answer.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 God is so wise and so powerful that no-one could challenge him and win.
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 God moves the mountains suddenly; he overturns them in his anger.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 He shakes the earth, making its foundations quake.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 He is the one who can command the sun not to rise and the stars not to shine.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 He alone is the one who stretches out the heavens and walks on the waves of the sea.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 He made the constellations of the Bear, Orion, the Pleiades, and the stars of the southern sky.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 He is the one who does incredible things that are beyond our understanding, marvelous things that are uncountable.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 But when he passes by me, I don't see him; when he moves on, he is invisible to me.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 If he takes away, who can prevent him? Who is going to ask him, ‘What are you doing?’
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 God does not restrain his anger; he crushes Rahab's helpers underfoot.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 So how much less could I answer God, or choose my words to argue with him!
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Even though I'm right, I can't answer him. I must plead for mercy from my judge.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Even if I called him to come and he responded, I don't believe he would listen to me.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 He pounds me with the winds of a storm; he wounds me time and again, without giving a reason.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 He doesn't give me a chance even to catch my breath; instead he fills my life with bitter suffering.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 If it's a question of strength, then God is the strongest. If it's a question of justice, then who will set a time for my case?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Even though I am right, my own mouth would condemn me; even though I am innocent, he would prove me wrong.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 I am innocent! I don't care what happens to me. I hate my life!
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 That's why I say, ‘It makes no difference to God. He destroys both the innocent and the wicked.’
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 When disaster strikes suddenly he mocks the despair of the innocent.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 The earth has been handed over to the wicked; he blinds the eyes of the judges—if it's not him who does this, then who is it?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 The days of my life race by like a runner, rushing past without me seeing any happiness.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 They pass by like fast sailing ships, like an eagle swooping down on its prey.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 If I said to myself, ‘I will forget my complaints; I will stop crying and be happy,’
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 I would still be terrified at all my suffering because you, God, will not say I'm innocent.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Since I'm condemned, what's the point in arguing?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Even if I wash myself with pure mountain water and clean my hands with soap,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 you would toss me into a slime pit so that even my own clothes would hate me!
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 For God is not a mortal being like me, I can't defend myself or take him to court.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 If only there was an arbitrator who could bring us both together!
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 I wish God would stop beating me with his rod and terrifying me!
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Then I could speak up without being afraid—but since I am, I can't!”
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
